Néhány újabb Kelttersteig tapasztalattal lettem gazdagabb. A Hohe Wandon egy rövid, de élvezetes késődélutáni látogatás során a Völlerint (A) és a Frauenluckensteiget (B) vettem célba. A Völlerin egy nem igazán nagy kihívást jelentő kaptató, míg a Frauenlucke egy rövidke de érdekes és érdemes ösvény. Ajánlatos odafigyelni az óvatosságra intő beszámolókra, hiszen az évek során a rengeteg látogató helyenként teljesen simára koptatta a kürtőhöz felvezető, a függőleges sziklafalba vájt fokokat. Biztosító drótkötél híján nedves, csúszós idő esetén szerintem nem jó ötlet itt próbálkozni. A különös elnevezés Dr. Alois Wildenauer nevéhez füződik, aki 1916-ban a kürtőt először megmászva állítólag egy hiedelemre utalt, mely szerint itt (és általában az Alpok barlangjaiban) valaha vadon élő asszonyok laktak.

A másik említésre méltó kalandom a Raiffeisen Klettersteighez (C) füződik (Stájerország). Késődélután érkeztem. Az erőteljes nyári napsütés ellenére a fal a szurdokban ilyenkor már teljes árnyékban van. Ez elég komoly és nem alábecsülendő pszichikai terhelést jelent. Olyan érzés, mintha egy óriás hajolna föléd és te a fakardoddal készülnél nekimenni. A csend, a patak csordogálása a szurdok alján és a teljes egyedüllét sem oldotta kifejezetten a feszültséget. Mindezek ellenére egy pillanatra sem gondoltam komolyan a visszavonulásra, bár bevallom úgy kb. 10 méteres magasságban megvillant bennem egy gondolatnyi bizonytalanság. Végül is mintegy 40 perc alatt tettem meg a jól biztosított útvonalat. A leküzdött magassággal egyenes arányban nőtt a mutatványból eredő jókedvem. A szurdok alljára visszatérve aztán már kifejezetten sajnáltam, hogy (ilyen gyorsan) vége a kalandnak. Másnap még az ülepem is izomlázat produkált…