A mai kis álmos kerülő a Bécsi-erdőben a nagy lélegzetű vállalkozások utózöreje. A túra a Hoher Lindkogelre (834m) annyira diétás, hogy azt hittem, még csak félúton járok a csúcs felé, amikor is hirtelen kiderült, hogy már felértem. Ez kissé meglepett, mert a kalauzom szerint a kiindulópontból (Haidhof, Bad Vöslau mellett) a hegytetőig mégiscsak 500 méter relatív tengerszint feletti magasságot kell leküzdeni. Nem számítottam rá, hogy ez ilyen észrevétlenül megy majd.

Az út elején van egy magyar történelmi vonatkozású várrom, Merkenstein. A tábla szerint (lásd a képet) Korvin Mátyás is meghódította, de csak alig négy évre.

A táv (Bad Vöslau – Haidhoferstrasse, Merkenstein, Murggengartengraben, Eisernes Tor, Sooßer Lindkogel, Manhartstal) 12 km, 620 m szintemelkedés és bruttó 3:45 óra

Az ösvény végig egyenletesen emelkedik és sehol sem kell magasabb fokozatba kapcsolni. Hja, inkább választhattam volna valami dúsabb kihívást. Eredetileg úgy terveztem, betérek majd az Eisernes-Tor-Schutzhaus vendéglőbe egy palacsintás levesre (Fritatensuppe), de mivel a kaptató úgymond meg sem kottyant, nem volt miért jutalmaznom önmagamat, és jobbnak láttam, ha egyszerűen továbbállok és csendesen folytatom utamat a megtervezett irányban.

Visszafelé megváltoztattam az eredetileg tervezett útvonalat. A kalauzom ugyanis egy kevésbé felkapott, csendesebb utat ajánl a Kalkgrabenen át (lásd a lilás vonalat a térkép közepén). Igazolni tudom, hogy ez a felfelé vezető szakaszon tényleg jól bevált. Egyetlen egy hegyi biciklis keresztezte csak az utam. Az általam választott kissé hosszabb alternatív-leereszkedés viszont egy valóban jóval sűrűbben látogatott turistaút (Eisernes-Tor és a Vöslauer Hütte közti szakasz).

Indulás innen (Haidhof bei Bad Vöslau)	Merkenstein vára alatt visz az út.
Tilos belépni! Mátyás király egykori hódítása omladozóban.	A jellegtellen csúcson, jó idöben hangos vendégek hada látogatja.