Hogyan nem menni túrázni


A túrákat általában két kategóriába sorolom. Vannak a határeset túrák, melyek képességeim végső határait súrolják és vannak a közönséges standardtúrák, melyek nem igénylik a legvégső rezervák bevetését. A határ örvendetesen, folyamatosan tolódik felfelé. Megjegyzem, ezeken kívül léteznek még az úgynevezett “diétás” túrák is, melyek mára inkább csak sétának minősülnek, például a legutóbbi kiruccanásom a Kineckre.

Határeset túrára (mint pl. a Traunstein) már napokkal az indulás előtt kezdek lelkileg felkészülni. Az indulást megelőző délután a koncentrált pszichikai ráhangolódás jegyében telik és az esti órák kizárólag az előkészületeknek vannak szentelve. Böngészem az időjárást, bevésem az agyamba az útvonalat, lokalizálom a lehetséges menedékházakat majd alternatív (B) tervet is készítek arra az estre, ha balul ütne ki a dolog. Megsaccolom a folyadék és élelmiszer szükségletet, elkészítem a felszerelést, száraz váltásruhát, vöröskeresztes batyut a meg többi cuccot.

Ha ezt a folyamatot valami megzavarja, akkor képtelen vagyok jó érzéssel nekiveselkedni. A ripsz-ropsz nem működik. Így történhetett, hogy a hétvégére tervezett kiruccanásomról lemaradtam. Pedig a magashegyi napsütés garantált volt és már a gondolat is felvillanyozott, hogy kiléphetek az alföldet-völgyet beárnyékoló ködös felhők fölé. A gond, hogy egy cirka bruttó 8-9 órás, lábizom szaggató, kb. 1600m szintkülönbség leküzdésével járó határeset túrára készültem.

Szombaton nem mehettem, mert pénteken csak este kilenc után értem haza, tehát esélyem sem volta másnapi ráhangolódásra. Szombaton, más okból kifolyólag ismét csak nagyon későn, este nyolc után állhattam neki a fizikai-lelki készülődésnek. Nem is csoda, hogy rossz előérzetem támadt. Nem volt meg a nyugodt ráhangolódás. Kapkodni kezdtem és ezért inkább úgy döntöttem elállok, visszakozom. Ez ritkán történik meg velem.

A párás-ködös vasárnapot mégiscsak illett valahogy kihasználni, beiktattam tehát egy régen esedékes hosszabb futótréninget és letekertem cirka 25 km-t. Mivel a télbe haladva a napok egyre csak rövidülnek, a tulajdonképpeni határeset túrámat el is halaszthatom tavaszig. Vagy tán mégsem? Majd az időjárás és a hó érkezte vagy annak elmaradása eldönti.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s