A pénteki Ferencjóskázás okozta izomlázzal a lábaimban a mai ragyogó vasárnapra csak valami diétás, lazító túra jöhetett számításba. Otthon maradni mégis csak vétek lenne. A Hidegpatak-völgy (Kaltenbachgraben) azóta piszkálja a fantáziámat, mióta sítúrázónak is felcsaptam. A Kaltenbachgrabenon át vezet ugyanis egy, sítúrázók körében kedvelt kaptató a Stuhleckra. Úgy gondoltam, nem árt felderíteni a terepet így “szárazon” és megismerkedni a viszonyokkal. Különösen tekintettel például a Lyragrabenra, melyen átvág az ösvény, és mely alattomos lavináiról hírhedett.

A táv (Kaltenbachgraben, Karl-Lechner-Haus, Alois-Günther-Haus, Ganzeben, Friedrichshütte, Kaltenbachgraben) cirka 15 km, 920m szintemelkedés, bruttó 5:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Az északi fekvésű völgyben vezető turistaút kánikulában különösen alkalmas egy kirándulásra. Az útvonal túlnyomó része hűvös, árnyékos erdőben, frissen csobogó, hidegvízű patakok medre mentén vezet és csak az erdősáv határát átlépve ér ki a Stuhleck napsütötte lejtőire. Árnyék ide, csobogó patakok oda, mire a törpefenyők dominálta felsőbb régiókig feldolgozom magam, patakzik rólam a verejték. Fenn a napsütés zavartalan, de az állandó fuvallatoknak köszönhetően mégis elviselhető, sőt kellemes.

Majdnem pontosan két óra alatt érek az Alois Günther Haushoz. A menedékház déli teraszán elemózsiázgatom és hosszasan elidőzöm egy kávé mellett, élvezve a gyönyörű napsütést. Még egy pulcsit is elbírok a csapzott hátamra terítve.

Lefelé a síterepen indulok. Rendre megcsodálom a nyári álomba szederült sífelvonókat, a sípályákon kéredző-kolompoló teheneket. Elképzelem, hogyan nézett ki a behavazott terep legutóbbi látogatásom alkalmával. Csak a horizontot északról határoló hegyek látványa változatlan. Jobbról balra állandóan a szem előtt a Schneeberg, a Rax, a Preinerwand, Heukuppe, Schneealpe és a távolban a Veitschalpe. Valamennyit jó ismerősként köszönthetem.

A lejtőkön most nincs semmi nyüzsgés. Intim egyedüllétben vagyok a természettel ezen a csodálatos vasárnapon. Langyosan érintő napsütés, simogató szellő, későn virágzó alpesi virágok illata. Hagyom, hogy valamennyi érzékem összehangolt kánonban közvetítse a nem mindennapi benyomásokat. Megrészegít a látvány. Boldogság érzése árad szét a testemben. Pont olyan ez, mint a futók gyönyöre. Magam sem értem igazán, miként érkezett, hogyan bontott pillanatok alatt virágot. Határozottan megérte ma ide feljönni. “Aki ilyet még nem tapasztalt, az az ember egy percet nem élt”.

Stuhleck VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL