Pretul, a teljes kör


Pretul1

Íme, egy verejtéket bőven fakasztó kaptatás csodálatos ajándéka. Szinte mellbe vág a látvány, könnyeket fakaszt szemem sarkából, amint kiérek a Fischbacher Alpen gerincére és elém tárulkozik a Stájerország és Alsó Ausztria határait őrző hegyvonulatok napsütötte panorámája. Balról jobbra a Veitschalpe, Ötscher, Schneealpe és a Rax, majd az alsó felvételen még a Schneeberg csúcsa is látszik.

Pretul3

Beszámolóm címe a két héttel ezelőtti túrámra utal, amikor az ott említett okokból egy körút helyett az Alpannonia turistaúton jöttem-mentem. Ismét a hegyi pisztrángok falvából, Retteneggböl indulok útnak. A mostani alkalommal viszont felfelé a Planetenweget választom és a már megismert Alpannonia úton tervezek alászállni.

A Palnetenweg különlegessége, hogy a naprendszer irdatlan méreteit próbálja érzékeltetni. A centrum, a Nap, Retteneggben van, míg a Stuhleck csúcsán a Neptunusz. Egymillió kilométer a világűrben eszerint egy méternek felel meg a turistaúton.

 Planetwenweg_2D  Planetwenweg_3D

 PlanetwenwegProfile

A táv (Rettenegg, Planetenweg, Pretul, Alpannoniaweg) cirka 14 km, 860m szintemelkedés, bruttó 5:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Mivel az elmúlt napok időjárása az olvadás jegyében telt el, mint már oly sokszor, a hótalpakat csak a biztonság kedvéért viszem. Elérem a Szaturnuszt is, de hónak csak hervadó hírével találkozom. Aztán egy széles erdei-utat követve egyre mélyebben süppedek a jeges kéreggel fedett hóba, majd elérkezettnek látom a pillanatot, a könnyebb haladás érdekében felcsatolni a hótalpakat. Valószínűleg különleges érzékem lehet a legmagányosabb túrák kiválasztásához, mert ismét csak nekem kell friss nyomvonalat kezdenem. Egy hete szombaton havazott utoljára. Azóta ember nem járt errefelé, amin csodálkozom is erősen, hiszen a Planetenweg egy jócskán népszerű turistaút (a kalauzok ezt állítják).

A vadregényes barangolás kondíciós és orientációs csúcspontja egy katlanszerű horpadás keresztezése, ahol is az elmúlt alkalomhoz hasonlóan, a mély hóban hiába kémlelem az útbaigazító jelzéseket. Egyetlen egyet sem találok, hiába meresztgetem a szemeimet. Tudom valahol a fejem felett a kaptató tetején majd egy erdei utat kell kereszteznem, de bármerre is tekintgetek, a helyes csapást sejtető út sziluettje sehogy sem bontakozik ki. Marad tehát  a toronyiránt haladás, avagy inkább keresgélés és a bukdácsolás egy kifejezetten kellemetlenül meredek hegyoldalban. Erőfeszítéseim gyümölcse, hogy néhány hosszúra nyúlt perc elteltével tényleg elérem a távolból először csak tétován sejlő erdei utat. Feljebb ismét meglelem a jelzéseket. Innentől számítva az út ismét jól követhető. Elérem az erdőhatárt, majd az álomba szenderült hegyi legelőkön felkaptatva kiérek a gerincre.

Miután némileg összeszedem magam a panoráma okozta sokkhatás alól, balra veszem az utam a Pretul felé. Jobbra, még vagy fél, háromnegyed órányi járásra a Stuhleck Steinbachalm lesiklója és a felvonó hegyi állomás látszanak. A viharos széltől teljességgel tisztára söpört gerincen jobbnak látom levenni a hótalpakat. Magamra kapom a viharkabátom is, mert a szél most sem szűnő intenzitással ostoroz. Egy jeges hóval fedett horpadásban, testem súlya átszakítja a kérget és térdig süppedek. Miután kievickélek, ismét felcsatolom a hótalpakat és ezután, tanulva a tapasztalatokból, már meg sem válok tőlük a túra végéig.

A Roseggerhausnál megkezdem az ereszkedést a már jól ismert Alpannonia úton. Reménykedem, hogy majd meglelem két héttel ezelőtti nyomaimat, vagy legalább valamit, ami maradt belőlük. Behavazott, bágyadt utalások helyett, egészen friss nyomokat fedezek fel. Gondtalanul követem, majd egy pillantás a GPS-re elárulja, hogy mégiscsak rossz nyomon járok. Azonnal korrigálom a hibát és megpróbálom elérni a keleti irányba mutató, azaz a Retteneggbe tartó csapást. Némi küszködés után más, legalább négy hótalp taposta friss nyomot lelek, ezúttal, a megítélésem szerint, a helyes útvonalon. Az ereszkedés ezután teljesen gondtalan. Nem is kell mást tennem, mint a messziről kiabáló mély nyomokat követni. A vártnál korábban, már délután kettőre érek vissza Retteneggbe.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Photo, Snowshoeing, Sport, Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s