Palermói Szent Amás az Ösvényvadász ajánlotta nekem még tavaly a Hirschengarten MTB körutat. Nosza, vágjunk neki! Szombaton az Anningeren sikerült jól előmelegíteni és hadirendbe állítani az ehhez szükséges izomzatot, így a továbbra is ragyogó idővel kecsegtető vasárnapon nem állt semmi a terv megvalósítása útjába.
 |
 |
|
Nyomvonalam letölthető. A táv (Gablitz, Passauerhof, Hirschengarten, Mauerbach, Scheiblingstein, Sophienalpe, Hadersdorf, Purkersdorf, Purkersdorfi erdő, Gablitz) cirka 40 km, 900m szintemelkedés, bruttó 3:20 óra. Kékkel a hőmérséklet változása. |
|
Ezúttal munkatársam, Günter is elkísér. Mivel ő a környéken jártas, a hivatalosan kijelölt útvonaltól kissé eltérően, Gablitz temploma szomszédságából indulunk északnyugati irányba. Azon tanakodunk, miért Hirschengartenról, erről a jelentéktelen, csupán csak néhány lelket számláló tanyáról nevezték el a körutat. Magyarul szarvas kertet jelent, de sem kertet nem látunk sem pedig szarvasokkal nem találkozunk. A flóra és a fauna ibolya virágtengerben és fürge gyíkokban látszik leginkább kimerülni.
Az útvonal magán viseli a bécsi erdő tipikus jellemzőit. Domb-dimb-domb mögött. Hiányzik egy központi, magasabb csúcs, melyre a bringás ostromlók figyelme összpontosulhatna. Helyette inkább számtalan kaptató és ereszkedő változatos, de semmiképpen nem alábecsülendő ötvözetével kell megbirkózni. A lankás emelkedők között bizony akad néhány komolyabb meredély is, amin ágaskodásra hajlamos a kerékpár-paripa.
A valamikori karthauzi kolostor elött Mauerbachban
Egy ilyen helyen későn reagálok, nem fekszem elég gyorsan és elég határozottan a kormányra és már a levegőbe is emelkedik az első kerekem. Olyan ez, mint amikor a hal kiröppen a vízből. Husshhh! Az anyafölddel tartott kapcsolat hirtelen megszűnésén meglepődve meginog az egyensúlyom és lassított filmszerű perspektívában élem meg, ahogy jobbra billenek és édeset csókolódzom az imént részlegesen elhagyott szülőfölddel. A könyököm utána sajog még egy kicsit hatásos emlékeztetőül arra, hogy miként kell az efféle emelkedőkkel elbánni.
Mint a profilból jól kivehető, a túra három szakaszra osztható. Háromszor mászunk cirka 300 m szintemelkedést, majd ugyanennyit vágtázunk lefelé. Az ilyesfajta hullámvasutazás sem teljesen steril, mert, egy-egy szakaszon belül is van számtalan kisebb nagyobb “lokális” emelkedő és az ezeket követő lejtő.
Az út durván egyharmada visz aszfalton, azaz közúton. Az erdőben, széles erdei úton haladhatunk, ami csak kivételesen szűkül keskeny ösvényre. Az olyan látnivalókról, mint például a karthauzi rend kolostora Mauerbachban, Szent Tamás (akarom mondani Amás) részletesen beszámol. Beismerem, én power-bringázás közben a közvetlen környezetemre, még valamelyest odafigyelek, már amennyi az a nyeregben maradáshoz szükséges, a kulturális célpontokat viszont hagyom elsuhanni a látómezőmön kívül.
Sztefano-Space 