Az Anninger hegy, Mödlingtől délre, a bécsiek egyik legkedveltebb séta és túraparadicsoma. Hivatalosan kijelölt hegyi biciklis út sajnálatosan csak egyetlenegy vezet fel rá, amit ma ki is próbáltam, lévén ez is a fontos teendőim képzeletbeli listáján.

Az utólsó negyeden szelídül a kaptató

Egy egészen rövid, kaptatós erdei bringaútról van szó. Azért is esett erre a számomra még teljesen ismeretlen útra a választásom, mert nem akartam az évad legelső MTB kiruccanásán túllőni a célon. Fogalmam sem volt, mit tett velem a téli kihagyás. Belelendülni csak szépen, fokozatosan! Így utólag, remek választás volt, mert bevallom, különösen az első harmadon, még elég szokatlanul ízlett a bringás mászás.

Nyomvonalam letölthető. A táv (Mödling, Anninger, Mödling) cirka 17.5 km, 440m szintemelkedés, bruttó 1:35 óra. Kékkel a hőmérséklet változása.

Valahogy nehezen indult be a test-kazánom. Aztán miután hárman is megelőztek, megembereltem magam és további nyavalygások nélkül teljesítettem a távot az Anninger tetejéig. Bele is jöttem annyira a mókába, hogy kifejezetten sajnálatosnak találtam a hirtelen megérkezést. Jé, már fel is értem? Valóban úgy éreztem, hogy mire belejöttem volna a tekerésbe, már vége is lett. De sebaj, olyan szépen sütött a nap, olyan kellemes volt az idő, hogy ez kárpótolt mindenért.

Némi sütkérezés után kezdtem csak neki az ereszkedésnek. Napsütés ide, tavaszi langy idő oda, a lefelé tartó vágtában megdidergetetett az ébredő erdő fenyőszagú fuvallata. Jól esett felvenni egy réteg ruhát, ami, kellemesebbé tette a kiindulópontba tartó további száguldozást.

Az Anninger Schutzhaus a domb (akarom mondani, hegy) tetején