Aki jó időben kívánja magát a nagykabinos felvonóval a Hunnerkogelra felvitetni, jobb, ha egy-két nappal előtte helyet biztosít magának a Dachstein online portálon. Mi augusztus 9.-én, szombat 9:30-ra foglaltunk két helyet, lefelé pedig 13:00-ra. Reméltük, hogy a több mint három órát jól ki lehet majd puszta nézelődéssel is tölteni, mert túrázni nem volt szándékunkban.

Az utazás a kötélpálya völgyi állomásából a Hunerkogelra tán, egy negyed óráig tart. Lenn még rövidujjúban izzadtunk a napon, a hegyi állomásból kilépve meg szinte belénk fagy a lehelet is. Felhő telepszik a vidékre, nyomában süllyed a hőmérséklet. Magunkra veszünk mindet, amit felhoztunk. Pulcsit, mellényt, kabátot, sapkát. A szél is cibál jócskán.

A semmibe vezető hídról (extra belépőjeggyel látogatható) egyre kevesebbet látni a köd miatt. Betérünk hát a jégpalotába (ide is külön jegyet kell váltani). Körbejárjuk a jégszobrokat, megcsodáljuk az alkotásokat, és amikor ismét kilépünk a semmibe vezető hídra, elégedetten konstatáljuk, hogy az iménti felhő eltűnt. Süt a nap és melegebb van. Lassan megválunk a feleslegessé vált ruharétegeinktől.

Mivel még rengeteg időnk van, azon tanakodunk, mit lehet még itt ceperként csinálni. Lesétálunk a gleccserre, ahol felfigyelünk egy útjelző táblára mely a Seethalerhütte irányába mutat. Háromnegyed óra alatt elérhető. Kapunk az ajánlaton és nekivágunk a Hallstätter gleccseren vezető, szélesre taposott útnak.

Nyomvonalunk a Seethalerhütteig és vissza

Nehéz állagú, hókásában cammogunk először lefelé, majd cirka 100 méter szintemelkedést felfelé. Legnagyobb örömömre az útról ráláthatok arra a hírhedett széles hasadékra, mely a Hallstätter gleccser felső részén, a Hoher Dachstein alatt képződött tán egy-két évtizede. Azóta megnehezíti a fel és lejutást a csúcsra (Randkluftsteig). Jól látom a hasadék következményét, a kétirányú forgalmat a Schulteranstieg nevű Klettersteigen is, mely a Szuperferrata utolsó, harmadik szakasza (Anna, Johann és Schulternastieg). Korábban a Randkluft-Anstiegen lehetett jól közlekedni, mert a gleccser még aránylag biztonságos volt (megjegyzem megfelelő felszereléssel).

A Seethalerhütte közvetlenül fogadja a Johann Klettersteigből kiszálló hegymászókat. Irigykedve, de annál nagyobb elismeréssel figyelem az egyre-másra érkezőket. A legtöbbjük Brustgurtot is visel (na, ez mi magyarul?). Követnivaló példa minden hosszú alpesi Klettersteigen.

A hegyi állomáshoz visszafelé vezető út könnyebb, mert 100 méter szintcsökkenés lefelé és tán 40m szintemelkedés felfelé. Cirka fél egyre érkezünk vissza a Hunerkogel hegyi állomásra. Mindjárt beállhatunk a lefelé utazók kabinra várakozó sorába. Mintegy negyedórányi szobrozás után beszállhatunk a gondolába. A következő aktívabb viszontlátásra!

		Hunerkogel VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL