Sinabell 2349m


Eddigi legmagasabb önerőből (talpától a tetejéig módozatban) elért csúcsom a 2277 méteres Hochschwab volt. A Dachstein remek lehetőségeket kínál túlszárnyalni önmagunk határait. Augusztus 8.-a péntek, remek idővel kecsegtet. Elsődleges célom a 2147m magasan fekvő Guttenberghaus, mely a Sinabell (2349m) és az Eselstein (2556m) csúcsai közé van beékelődve. Mindkét hegyre egy-egy alpesi Klettersteig vezet. A menedékháztól 20 percnyire fekszik a régebbi, Eselsteinre vivő, papírforma szerinti C/D Klettersteig, illetve 10 percnyire a 2012-ben átadott, Sinabellre vezető C kategóriás ferrata.

 Sinabell_2D Sinabell_3D

 SinabellProfile

A táv (Ramsau-Kulm, Feistererhof, Lärchenbodenalm, Guttenberghaus, Sinabell és vissza) cirka 16.4 km, 1350m szintemelkedés, bruttó 7:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Amikor elindulok Ramsau-Kulmból (1080m), még nem tudom melyikre szánom majd el magam. Természetszerűleg a Sinabell felé tendálok, mégpedig abból az egyszerű okból, hogy az a legkézenfekvőbb variáns.

A kalauzok a Feistererhof vendégház parkolóját jelölik meg a túra kiindulópontjaként, ami sajnos félrevezető. Ezt valószínűleg kritika nélkül egymástól másolták le a szerzők. A valóságban a Feistererhof sorompóval lezárt parkolója, kizárólag a szállóvendégek számára van fenntartva. Mivel már vannak ilyen jellegű negatív tapasztalataim, inkább már Ramsau-Kulm egy tágas parkolójában állítom le a kocsimat. Később aztán kiderül, a turistáknak szánt nagyobb és egy kisebb parkoló jóval a Feistererhof alatt találhatóak (lásd a térképszeleten).

Sinabell_Parking

A Guttenberghausig nagyjából 1000m a szintemelkedés. A turistaút egy széles, a délelőtti órákban még árnyékos árokban kanyarog felfelé. Az ég felhőtlen, kék, de én mégis didergek a testemet érő hideg fuvallattoktól. A körülmények tehát nagyobb tempóra ösztökélnének. Tudatosan kell fékeznem magam. Katrin még mindíg Demoklesz kardjaként lebeg felettem. Csak semmi túlhajszolás, semmi heveskedés, semmi olyan, ami egy esetleges combgörcs melegágya  lehetne a későbbiekben.

Sokáig egy széles, terepjáróknak kiépített erdei úton haladok. Hamarosan rájövök az okára. A Guttenberghaust ellátó kötélpálya lenti állomásáig vezet, ami egy jellegtelen fabódé valahol a Lärchenbodenalm és az erdőhatár felett. Innentől kezdve ösvénnyé szűkül a turistaút és törpefenyős környezetben halad. Később végre kiérek a napsütésbe. Utamat lila-rózsaszín alpesi virágok tengere szegélyezi. Visszapillantva rácsodálkozom a horizonton feltűnő távoli jégmezőkkel borított hegyekre, valószínűleg a Glocknergruppe.

Közben egyre jobban kibontakozik a Sinabell délnyugatra néző sziklafala. Foszlányfelhők növekednek szemmel látható sebességgel. Először csak az Eselsteint takarják be, majd a Sinabellre is rátelepszenek. Ez nem igazán nyeri meg a tetszésemet. Semmi kedvem ködbe vesző Klettersteigeken nyargalászni.  

Két és háromnegyed órás kaptatás árán, nem sokkal fél tizenegy után elérem a Guttenberghaust. Kedvemre van, hogy a Sinabell sziklafalából egyre nagyobb felülteket hódít el a napsütés. Mivel rengeteg időm van, úgy döntök, pihenek egy nagyot, és hagyom, hogy a delelöjére hágó nap teljes munkát végezhessen. 

11:00 óra körül aztán felveszem a beülőt, kantárt, miegyebet és elindulok a beszálló felé. A korábbi zavaró foszlányfelhők felszívódtak a Sinabell ormáról. Egy cseh duó mögött haladok, nagyjából velük azonos tempóban, így jól megvagyunk egymással.

A Klettersteig papírforma szerinti besorolásával vitatkoznék. Egy kellemes mászásra számítok, valami olyasmire, mint a múltkori utamon a Trawengre, de már a Sinabell optikája sem ígér ilyen szempontból semmi jót. Egy német cikk szerint “Keine leichte Aufgabe. Beim Blick auf die direkt über dem Guttenberghaus (2147 m) aufragenden, mauerglatten Felsabstürze des Sinabell (2349 m) kommen leichte Zweifel auf, ob der im Juli 2012 eröffnete Steig wirklich nicht schwerer ist als C – so steil und abweisend steht die Wand da.”. Szabadfordításban: a Sinabell visszautasító, sima sziklafala láttán komoly kétségei támadnak az embernek afelől, hogy a 2012 júliusában megnyitott Klettersteig C-je vajon fedi-e a valóságot, avagy inkább alulértékel. Nos, igazolhatom, minden tekintetben alulértékel.

Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy most csak a nedvesség okozta csúszós viszonyok ludasak a dologban. Fentről hol szélesebb, hol meg keskenyebb sávokban szivárog lefelé a víz, több helyen is keresztezve a drótkötél útvonalát. Máshol meg az útvonal pontosan olyan függőleges bevágásokban szökik felfelé, amely szivárgásos nyálkával bevont.

Úgy húsz-harminc méter mászás után kicsúszik a jobb bakancsom és a bal lábammal, könyökömmel nekicsapódom a falnak. Semmi komoly, a karjaim megtartanak, megúszom egy jelentéktelen horzsolással. Ezután minden fogásba kétszeres erőt adok.

Elvszerűen egy ferrata akkor C, ha a lábnak mindenhol található jó támpont. De itt erről szó sincs. A sziklafal sima, hiánycikknek számítanak a jó éles kis kiugrások, lépcsőfokszerű bevágások. A vonalvezetés tehát gyakorlatilag a csúszó-súrlódásra épít, ami száraz viszonyok esetén elvileg működhet. Itt-ott a falba vert kisméretű U-vas formájú nittek segítik a mászást, amelyeket köszönttel el is fogadok. Phizésre alkalmas helyek tudniillik nincsenek. Ezeken a vasakon, egy lábon állva tudok szusszanni, mert különben, a csúszó-súrlódási tényező művi fenntartása érdekében mindenhol extra erőkifejtésre van szükség.

PlanaiBlick2
Pillantás a Sinabellröl a Schladminger-Tauern felé

Az ilyen falból kiszállva, cirka 1 óra és 20 perc mászás után, dupla öröm a megérkezés. A Sinabell füves platóján lenyűgözi panoráma fogad. Legelésző bárányok mellett elhaladva, bejárom a nem túl nagy fennsíkot. Rácsodálkozom a Dachstein északi irányban elterülő  holdbéli sziklarengetegére. A távolban a Totes Gebirgét, nyugatra pedig a jellegzetes Grimminget vélem felfedezni. Vele átellenben még a Tauplitzot is sikerül beazonosítanom. Déli irányban a schladmingi sí-cirkusz hegyei láthatóak katonás sorrendben, kelet-nyugati irányban a Hauser-Kaibling, Planai, Hochwurzen és a Reiterlam.

A lazító és kellemes álmélkodás után mintegy félórás ereszkedés következik egy jelöletlen, de egyébként jól kivehető ösvényen a Guttenberghausig. Itt szusszanok, ismét egy nagyot, majd elindulok lefelé a völgykatlanban futó úton, melyet így délutánra már a talpáig beragyog a nap. Boldogan araszolgatok lefelé. Első igazi szembesülésem a Dachsteinnel jól sikerült. Máris tervezgetem a jövőt. A későbbiekben majd az Eselstein is sorra kerül, de egyéb más vérmesebb terveket is szövögetek.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s