Útban hazafelé a Gamsblick Klettersteig, mely az 1981m magas Trawengra vezet, van betervezve. Eredetileg előző napi túrámhoz hasonlóan (lásd Katrin) a völgyből kívántam megostromolni a csúcsot, úgy ahogy az egy igazi hegyi túrázóhoz illik. A tegnapi görcs helye a combomban viszont óvatosságra int. Különös tekintettel pedig a tagadhatatlan tényre, hogy erre a szombatra még nagyobb hőséget jósol a meteorológia. Úgy döntök tehát, hogy lejjebb teszem a mércét, és egyszerűen felvitetem magam a felvonóval a Taupliztalmra (néha szégyen ugyan a futás, de hasznos).
 |
 |
|
A táv (Tauplitz II Bergstation, Wernerbankerl, Gasmblick, Traweng, Grazerhütte, Tauplitz II Bergstation) cirka 6 km, 500m szintemelkedés, bruttó 4:10 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. |
|
Ez jó döntésnek bizonyul. Miközben a völgyben már szinte elviselhetetlenül forró a levegő, addig fenn, 1600 méteren, kellemes, túrázásra, mászásra ideális 20 fok körüli a hőmérséklet. Itt-ott még egy fuvallat meg is dideregtet. Csodás! A valaha is látott legpompázatosabb időben, legjobb kedvemben vágok neki a mintegy 60 perces sétának, mely a ferrata beszállójához vezet.
A kellemes séta aztán csak a Steirerseere néző Wernerbankerlig tart (kilátó néhány pihenésre inspiráló fapaddal). Itt derékszögben balra kanyarodik a turistaút és jellegében rögvest alpesire vált. A továbbiakban komoly kaptatás következik. A kulisszák világa változik. Hátra marad a kedves, idilli, kolompoló tehénkék csordáival ékesített hegyi legelők világa és sziklás, nyers, magashegyi terepen találom magam. A levegő hőmérséklete is ugrásszerűen emelkedik. Ez annak tudható be, hogy a beszálló egy három oldalról zárt katlanban van. Kissé megremegek, amint megpillantom a Gamsblick falát. Így a távolból kinéz ez D kategóriás ferratának is. Majd elválik. Mint apró színes gyöngyök függenek a Klettersteig falába szorult, ponttá zsugorodott hegymászók.
A beszálló alatt, egy hűvös barlang nyújt oltalmat mind kőomlás mind pedig a nap sugarai elöl. Egy cseh csapat készülődik éppen. Én is bemászok hozzájuk a hasadék mélyére. Meglep a zimankós, hűvös levegő. Még a leheletem is meglátszik. A klíma jót tesz a kaptatón felhevült testemnek. Kényelmesen öltözöm. A tegnapi kalandomból tanulva tartózkodom a heveskedéstől. Szép, komótos mozdulatokkal csinálom végig a szokásos procedúrát, majd iszom. Sokat. Lazán indulok. Csak semmi felesleges erőkifejtés. Ahol lehet, kihasználom az apró sziklafokokat is és csak ott húzok erőből nagyot, ahol ez elkerülhetetlen. Régen nem másztam ennyire hatékonyan, a lehető legkisebb erőkifejtéssel. Közben nem felejtek el 5-10 percenként kortyolgatni a tömlőmből (ez tegnap is eszembe juthatott volna).
A Gamsblick besorolása szerintem megegyezik a papírformával. Nagyrészt C, itt-ott könnyebb B és B/C szakaszokkal. Pontszerű C/D ugyan előfordul, de részaránya inkább elhanyagolható. Alig 20-30 méternyi mászás után kiérek a katlan majdnem álló levegőjéből és a csúcsig egy nagyon kellemes, könnyű szellő szegődik útitársamul. A nap ragyog, az ég a legszebb kékjét mutatja és én különösebb erőlködés nélkül haladok a csúcs felé.
Tulajdonképpen szeretem az ilyen C ferratákat. Kitettségben, látványban szinte semmivel sem maradnak el a nagyon nehéz D, D/E rokonaiktól, miközben a mászás mindvégig élvezetes marad. A psziché a környező látványra is jobban koncentrálhat. Ez a nagyon nehéz ferratákon nem mindig lehetséges. Annyira oda kell figyelni, hogy a panoráma csak rövid foltokban villan be a tudatban, miközben az elme az előbbre és feljebbjutáshoz szükséges mozdulatok analízisével és optimalizálásával kénytelen foglalatoskodni.
Eseménytelenül, elégedetten, boldogan érek a csúcsra. A Dachstein gleccsereinek a lenyűgöző látványa fogad. Szemben a Grimming tornyosul, a legmagasabb különálló hegy (nem része semmilyen hegyláncnak).
Az ereszkedés a csúcsról a jól jelölt turistaúton nem kifejezetten egyszerű. Sziklagörgeteggel és sziklamorzsalékkal bőven hintettek a meredek lejtök. Csak szépen nyugodtan, jól odafigyelve araszolgatok. Szemben nagy a forgalom, sokan még csak most vannak útban a csúcs felé.
Alig háromnegyed óra telik el, hogy elindultam fentről, és már a platón vagyok. Útban a hegyi állomás felé betérek a Grazehütte nyitott teraszára és ebéddel, elektrolittal jutalmazom magam. Szóba elegyedek a Klettersteigen megismert sporttársaimmal. Érdekes dolgokról csevegünk. Jóllakottan bandukolok vissza a reggeli kiindulópontomba, hogy a felvonóval leutazzak a rekkenően forró völgybe.
Sztefano-Space 