Végre felküzdöttem magam a standard távomra, sőt, tegnap megtörtént az ismétlés is. Összefoglalva így értékelhetem az eddigieket:
Üröm
A számomra normának számító 12 kilométeres kör lefutása az új stílusban megerőltetőbb és (még) egyértelműen megterhelőbb. A jobb talpam külső szélén terjedelmes vízhólyag keletkezett. A bal lábamon a kisujjam betűrődik a mellette lévő ujjam alá és a futás ritmusában történő nyomorítástól szintén vízhólyagos.
Öröm
A futás a fenti apróságoktól eltekintve fájdalommentes. Tartani tudtam a megszokott 6:30 – 7:00 közti sebességet. A tréning után sincsenek a korábbiakban tapasztalt (időszakos, tompa) fájdalmaim. Korábban, a (klasszikus) sarokra érkezős futótréningek után mindig “éreztem” a térdemet (meg a sarkamat), ami leginkább másnap, lépcsőzéskor materializálódott és valószínűleg későbbi térd-panaszaim forrása lehetett.
Az utolsó szó még persze távolról sincs kimondva. Most egy jó darabig maradok a standard távomnál és meglátom, miként alakulnak a dolgok. Megnyugtató, hogy a jövőt illetően van jó okom a bizakodásra.
Sztefano-Space 