Hetek óta instabil időjárást okozó ciklon fészkelte be magát errefelé. Olyan ez, mint a téli, hónapokig tartó mélynyomású zóna volt, amely az Alpok északi lejtőit kiszárította, Karintiát meg többméteres hóval borította be. Most tehát minden nagyobb lélegzetvételű túra jegelve, vagy bizonytalan időre elhalasztva. Marad a futás (működik esőben is). Szerencsére az új stílus (minimalistic running) mindezidáig lehetővé teszi, hogy negatív következmények nélkül sűrűn ízlelgethessem. Még egyelőre magam sem hiszem el. Legutóbbi bejegyzésemtől számítva újabb 3, egyenként 12 kilométeres tréninggel gyarapítottam futó kilométereimet. Ami feltűnik és egyre nagyobb élményt nyújt, ez a leheletkönnyű, hangtalan osonás. Micsoda különbség! Szinte rossz hallani, amint mások sarokra érkezős klasszikus stílusban hangosan döngetik a talajt. Nem is csoda, ha ez aztán következményekkel jár.

Pulzus és sebesség: július 29.-i tréning (a táv felénél kisebbfajta sprint)