Csipegetek Thomas Rambauske idén megjelent, hegyi bicikliseknek szánt kalauzából. A könyvecske 40 Bécs körüli túra leírását tartalmazza. Akad benne a könnyű kis családi vállalkozástól kezdve egészen a komoly rodeós mutatványig mindenféle combizomra szabott túra. Tulajdonképpen valamennyi fellelhető Alsó-Ausztria hivatalos MTB oldalán is (http://mbike.at).

Nehogy unalmas legyen, mára sikerült kiválasztanom egy minden tekintetben meglepőt. Tudniillik nemrég már bevettem a Bécsi erdő legmagasabb csúcsát (Schöpfl körút) és nézegettem, miféle variánsok vannak még arrafelé. A Schöpfl körút kisöccse a Riesenbach-Strecke nem igazán hoz lázba, de a nagyobbik testvér, a Klammhöhe-Strecke már jobban hangzik. Különösen izgalmasnak tűnik Thomas Rambauske beismerő vallomása. Eszerint a Bécsi-erdő második legmagasabb csúcsára, a Gföhlenbergre felvezető szakasz olyan kemény, hogy (szó szerint) itt csak a Naprendszer legjobbjai képesek nyeregben maradni. Nos, miután imígyen kíváncsivá tett engem az író, égek a vágytól megismerkedni a hírhedett árokkal.

A táv (Schöpflgitter, Hochberg, Gföhlenberg, Klammhöhe, Schöpfl, Schöpflgitter) cirka 38 km, 1120m szintemelkedés, bruttó 4:30 óra (ebből legalább félóra pihenő a Schöpfl vendégházban). Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. A profilon kiemelve a valódi és hamisítatlan “fekete” szakaszok.

Persze azért óvatos vagyok és tanulmányozom a körút profilját. Hivatalosan az óramutató járásával megegyező irányban, három csúcsot érint a túra. Az első a Schöpfl (amit más ismerek), majd jön a Gföhlenberg és a végén ráadásnak a Hochberg. Ha a hegyi biciklis írónak is tolnia kellett a bringáját, akkor nem látok esélyt arra, hogy ez nekem sikerüljön. Észreveszem viszont, hogy fordított irányban a kaptatók mérsékeltebbek. Arra gondolok tehát, hogy ha felfelé menetben nem lehet nyeregben maradni, lefelé tán ez még sikerülhet.

Így esik, hogy a kiindulópontból, Schöpfelgitter aprócska parkolójából a Hochberg felé veszem az irányt. Eleinte nincs is gond. Az első csúcsra (ami csak egy domb) könnyedén lehet felkarikázni. Kíváncsivá tesz a leereszkedés. Vajon fordított irányban sikerült volna felmásznom? Először elvétem az aljnövényzettel a felismerhetetlenségig benőtt, az átlagosnál jóval meredekebben lejtő keskeny single-trailt. Az elmúlt napok esőzése mély sarat hagyott a nedves, csúszós fagyökereket között. Az egyébként szikrázó napsütést itt teljesen leárnyékolja az erdő. Hűvös és sötét van. A sárhányóimat otthon felejtettem, és így minden, ami a kerekeimet éri, valamilyen úton, módon, a hátamra, arcomba, fejemre, de legfőbbként a lábaimra szökik. Mintha iszapfürdőt vettem volna, úgy köp ki az erdő.

Következik a kaptató a Gföhlenbergre. Eleinte még jól elboldogulok, de nem sokkal a csúcs alatt egy irdatlanul meredek single-trail válik le a széles erdei útról. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy tudjam, itt az a bizonyos Naprendszer előszobája jön. Esélyem tehát azonos zéróval. Tolom hát a bringám a Gföhlenberg vendégházig (ami önmagában sem akármi). Itt tartok egy kis pihenőt, majd nagy szívdobogva indulok egyenesen a tulajdonképpeni Naprendszer legkeményebb, árokba ékelt kaptatója felé, hogy leereszkedjem a soron következő völgybe. Vérmes reményeim elég gyorsan ronggyá, majd tökéletes semmivé foszlanak. Az iszapos, sikamós, felázott, időszakos patakok vájta mély barázdáktól szétszabdalt, durva, éles és nagy sziklarögökel bőven hintett árokban merev vázzal eleve esélytelen vagyok. Meglehet, hogy csontszáraz viszonyok között, sikerülhetett volna nyeregben maradnom, de ma nem. Le kell szállnom.

A harmadik szakasz kaptatója ismét könnyebb. Lényegesebb megrázkódtatások nélkül érkezem a Schöpfelre, ahol elköltöm ebédemet. Ezután leereszkedem a már előző alkalommal megismert combizom szaggató kaptatón (ez is single-trail). Szerencsére itt sikerrel veszem a kanyarokat, a sziklarögöket és a sarat, de nem azért mert olyan jó vagyok, hanem mert ez a rész egy árnyalattal szelídebb, nem támaszt a Gföhlenbergihez hasonló igényeket. Lucskosan, mocskosan, megkeményedett só és sárréteggel bevonva érkezem vissza Schöpfelgitterbe.