Ritkán esik meg velem, hogy egy hegyre ugyanaznap kétszer is felmenjek. Még ritkábban, hogy egy cirka 1000m szintemelkedéssel járó túrát szemtelenül és arcátlan arroganciával délután fél háromkor kezdjek. Nos, augusztus 10. vasárnap egy ilyen kalandra csábító nap volt. Reggel még sűrű felhők összefüggő rétege köszöntött az ébredőkre, ám egy pillantás a web-kamerák közvetítette képekre elárulta, hogy a felsőbb régiókban ragyog a nap.
Angikával mi is útra kelünk Rohrmoos völgyi állomása felé és a kabinos lifttel felvitetjük magunkat a felhők fölé. És ímé lőn nap! Ködtenger a völgyben, verőfény a hegyen! Inkább az őszre jellemző kompozíció, de mi nem bánjuk, mert csodás.
Nyugodt tempóban elbandukolunk a Hochwurzenhez legközelebbi kirándulócsúcsra, a Roßfeldre. Az idő olyan szép és meleg, hogy csak korlátozott ivóvíz tartalékaink akadályoznak meg abban, hogy még a szomszédos Guschenre is ellátogassunk. Induláskor tudniillik még legvérmesebb elképzeléseinkben sem szerepelt, hogy olyan messzire elmenjünk. Visszabandukolunk tehát a hegyi állomáshoz, ahonnan hegyi gokarttal a völgybe lehetne száguldani. Angikával megegyezünk, hogy inkább a kabinos felvonóval szállunk alá. Cirka délután kettőre vissza is érünk a völgybe.
Jómagam térülök, fordulok, Angikát kiteszem a szállásunkon és friss erővel felkerekedek, hogy tréning gyanánt felszaladjak a Hochwurzenra.
A Schütterhof nagy parkolója alkalmas kiindulópont. Számításaim szerint, ha innen indulok, majdnem pontosan 1000m szintemelkedés vár rám. Titkon azt remélem, még 17:00 óra előtt felérek, hogy kipróbálhassam a hegyi gokartos száguldást is. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb 2:30 óra áll rendelkezésemre.
 |
 |
|
A táv (Schütterhof, Hüttecksattel, Hochwurzen, Rohrmoos, Schütterhof) cirka 15 km, 950m szintemelkedés, bruttó 2:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. |
|
Pontban 14:37-kor rajtolok. Alaposan nekidurálom magam mindjárt az elején. A Hüttecksattelt keletről elérő turistautat választom. Először Rohrmoos penziói között kanyargok, majd a főútról balra letérve egy hegyi legelőt és egy tanyát keresztezve érek a hegy lábához. Innen indul az igazi kaptatás. Mindent beleadok. Csurog is rólam a verejték, mintha zuhanyoznék, de sebaj, van nálam elég tartalék. Egy forrás mellett elhaladva a biztonság kedvéért megtöltöm egyik kiürült flaskómat, beveszek egy só tablettát és szaggatom tovább a kaptatót. Meg is van az eredménye. Már 16:18-ra elérem a Hüttecksattelt 1744m, majd 12 perccel később, azaz 16:30-kor a hegyi állomásnál, azaz a Hochwurzen csúcsán állok. Ez 950m szintemelkedés 1:53 alatt.
Azonnal megveszem a jegyet a gokartra és egy rövid beiskolázás után helyet foglalok a háromkerekűben. Csak fékezni kell a járgányt. Nincs pedál, a hajtómű a gravitációs erő. A jobb fék a jobb hátsó kereket a bal fék meg a bal hátsó kereket fékezi. Mindkettőt egyszerre ajánlatos használni, mondja az instruktor.
Hátizsákomat a mellemre veszem és indulhat a száguldás. Egyetlen gondom, hogy az ülés vascsöves rámája nyomja a hátamat. Kénytelen vagyok kissé előrehajolni, hogy megóvjam a gerincemet. Széles, simára döngölt erdei út álla a gokartosok rendelkezésére. Alig 20 perc alatt érek le a Hochwurzen völgyi állomásába.
Sztefano-Space 