Göller, a makacs-szeles

Második nekifutásra, együttes erőből, sikerült! Mármint az új esztendő első túráján, Cirmivel a Göller csúcsára állnunk. Az idei tél első szólóban végzett kísérlete ugyanis kudarcba fulladt (beszámoltam róla). Főleg a köd és a viharos szél, friss porhóból épített, itt-ott, egyméteres torlaszai miatt. Amelyeknek viszont mára hűlt helyük. Tudniillik, az elmúlt napokban odalátogatók jól követhető nyomokat döngöltek a hóba. Másfelől meg az olvadásnak köszönhetően, a finomszerkezetű porhó nagy szemű kristályokba rendeződött az éjszakai fagy során és hótalpakkal remekül járható, tömött réteg képződött.

A táv (Kernhof/Gscheid, Gsenger, Göller, Gsenger, Kernhof/Gscheid) cirka 8.5 km, 850m szintemelkedés, bruttó 4:00 óra. Kékkel a hömérséklet változása. A feljegyzés “szakállai” a szél okozta nyomáskilengések.

A viharos, lábról döntögető szél viszont makacsul megmaradt. Fenyegetett is, tépett, szaggatott, de mindhiába. Rendíthetetlen elszántsággal törtünk felfelé. Erőt adott az egyébként napsütéses gyönyörű idő, a remek látási viszonyok és a ránk váró panoráma a környező hegyvilágra. Tán nem is örültünk volna annyira a célba érkezésnek, ha nem kellett volna egy kicsit megszenvednünk érte. De, beszéljenek inkább a képek.