A Pflazberg-körút a Bécsi-erdőben magán viseli mindazokat az idejétmúlta jellegzetességeket, melyek orvoslását a Wienerwaldtrails egyesület céljául tűzte ki. Gondolok itt a túlontúl sok aszfaltra, holott párhuzamosan a hivatalosan a kijelölt úttal, hegyi biciklizésre alkalmasabb erdei terep is jól kivehető a térképen. Az Alsó-Ausztriai mountainbájk útvonalak kora több évtizedes. Egy olyan múltból, amikor a mai értelemben vett terepkerékpárok még nem léteztek. A változtatás szükségére próbálja meg a politika figyelmét felhívni az említett egyesület, mindeddig (Ausztriára, mint konzervatív országra jellemzően) vajmi kevés sikerrel.

Jelölve az eltévedésem (narancs farkinca) a Pfalzberg alatt.
A táv (Klausenleopoldsdorf, Schöpfelgitter, Falkensteinerhütte, Hochstarß, Pfalzberg/Pfalzau, Klaushäuseln, Klausenleopoldsdorf) eltévedéssel 41 km (anélkül 39km), bruttó 3:00 (illetve 2:50) óra, 760m (illetve 720m) szintemelkedés.

Az említettek ellenére a Pfalzberg – körút egy kifejezetten élvezetes, extrém vastag combizom-kötegeket nem igénylő, de apróbb – cseprőbb kihívásokban mégis gazdag kalandút. Igaz viszont, hogy a legszebbek, jó durva profilgumira a legalkalmasabbak az erdei szakaszok.

Az óramutató járásával azonos irányban indulok Klausenleopldsorfból, ahol az út szélén a parkolásra kijelölt beugrások nagy része üres. Mérsékelten emelkedő aszfaltúton haladok a Lammeraubach völgyében, át Schöpfelgitteren (néhány más mountainbájk-túra kiindulópontja) majd még Forsthof falucska előtt egy ugyancsak meredekre sikeredett jobbraát következik felfelé. Pulzust jócskán megemelő kaptatással küzdöm fel magam egy golfklub szintjére. Tulajdonképpen ez a tüdőköptető emelkedő mindjárt az egész kerülő kulcsa is, tudniillik a golfklub a túra legmagasabb pontján fekszik.

A legszebb és egyben legélvezetesebb erdei szakaszon

Ezután egy ízig, vérig hegyi biciklis erdei terep következik lejtők és kaptatók egymásba fonódó láncolatával. Az erdészeti utat árkok szabdalják. Feltehetően a hétköznapokon rutinszerűen erre otrombáskodó nehéz járművek sebei. A mélyedések esővízzel, iszappal, sárral teltek és keresztezésük megkívánja az odafigyelést. Elhaladok a gyéren látogatott Falkensteinerhütte mellet, majd Hochstraß település előtt elérem a Laurenzi- körút vonalát, melyet a Pfalzberg- körút cirka 9-10 kilométeren át követ.

A Falkensteiner-Hütte májusi díszben, fellobogózva

Jochgrabenbergtől aszfalt-száguldás következik lefelé. Előrelátóan előtte még felveszem wind-stopper dzsekimet, mert a 14-15 fokban még a kezem is kezd elmerevedni a friss szél okozta hőelvonástól. A száguldás olyan jól megy, hogy elvétem a soron következő leágazást jobbra és behajtok Pressbaum elő- falucskájába Dürrwienbe. Itt pillantok csak a GPS-re, mely szerint az irányom ugyan jó, de az út, amin éppen száguldok, mintegy 150-200 méterrel fut párhuzamosan a kijelölt mellett. Nosza, azonnali stop, tájékozódás, majd némi ki-be zoomozás után a GPS-en, megállapítom, hogy sikeresen elvágtáztam a soron következő letérés mellet.

Indítok tehát egy be nem tervezett kaptatást visszafelé az aszfaltúton. A leágazást meglelem, mely kellemes erdészeti útra terel, ami éppen a Pfalzberg alatt (a körút névadója) fut, illetve azt kerüli nagy ívben. Sajnálatos módon tehát csak kerüli, holott vezetne rá fel út is, mint egy pillantás a térképre elárulja. De itt, ezen a szakaszon, a körút legészakobb csücskén legalább erdőbe ágyazva, még mielőtt ismét kibukkanna a sima főútra.

Pihenő az utólsó erdei szakaszon, valahol Pfalzauban

A túra utolsó szakaszát megfűszerezi egy elég kemény, szerpentines kaptatás mely ismét az egekig űzi a pulzusomat. A kaptató tetején tudom, ezután 5-6 kilométeren át már csak lejtő jön, egészen a kiindulópontig. Ismét felveszem tehát a felhevült testet óvó wind-stopperemet, melytől még a kaptató lábánál váltam meg.

Egészében véve egy kellemes kis körút, melyet majd még szívesen ismételnék meg a jövőben is. Vannak ugyanis kerülök, melyek megismétlésére nem érzek kifejezett késztetést (pl. Klammhöhe-Strecke).

Visszaérkezés Klausenleopoldsdorfba