A Pappleteich körutat még nem ismerem, nosza, a kellemes későnyári időt ígérő vasárnapon járjuk be. A dolog bökkenője, hogy egy viszonylag rövid útvonalról van szó, túl gyorsan lehet véle végezni. Hozzá kellene ötvözni egy kis kiegészítőt. A Parapliue hegyen át vezető hegyi biciklis úttal már megismerkedtem. A két útvonal legalább 10 kilométeren érintkezik. Jól összeolvaszthatóak egyetlen nyomvonalba.

A táv (Parapluie útvonal Perchtoldsdorfból, Sulz im Wienerwald, Breitenfurt, Laab im Walde, Pappelteich útvonal, Gasthaus zur Schießstätten, Perchtoldsdorf) cirka 37 km, 860 m szintemelkedés bruttó 4:25 óra (ebböl leglább 35-40 perc a vendégházi pihenő).

A Parapluie útvonal perchtoldsdorfi beszállójánál van egy tágas parkoló (Berggasse/Lohnsteinstrasse érintkezésénél), innen kezdjük a túrát. Szinte azonnal emelkedővel indítunk. Először enyhén, majd egyre meredekebben, mígnem a Parapluie hegy gerincére vezető végső felszökésbe már a comboknak teljes gőzzel kell belefeszíteniük. Megelégedéssel konstatálnom, hogy a jelen próbálkozás alkalmával ez a mutatványom gördülékenyebben és jóval kevesebb lihegés árán sikeredett. Ez azt is jelenteni, hogy az elmúlt egy-két év során sikerült valamennyit fejlődnöm.

A hegy gerincén hullámvasutas stílusban még növeljük a magassági szintet, majd a Parapluie nyugati végében hosszan tartó lejtők sorozatába torkollunk, melyet aztán még kisebb-nagyobb emelkedők, de lineárisan csökkenő magasságú láncolata tarkít az út végéig (lásd a profilt).

A Parapluie egy ártalmatlan, kellemes erdei bringázást nyújtó élményösvény, ahol a lefelé tartó vágták is biztonsággal bevállalhatóak a mindvégig széles erdészeti utakon. Single-Traillal itt nem találkozunk.

Valahol a Pappelteich-Strecke még ártalmatlan részén 

Merőben más jellemzi a Pappleteich útvonalat, bár eleinte, és mivel a Parapluievel hosszú a közös szakasz, hasonló az arculata is. Legalábbis a Diebsgrabennek mondott nedves erdei horpadásig, mely aztán alaposan megizzaszt. A szakasz veszélyességére egy külön tábla figyelmeztet. Az emelkedő utat számtalan vízzel, iszappal telt árok szabdalja szét. Vékonyka, ingatag ösvények, single-trailok kerülgetik a pocsolyákat. Nem mindenki kenyere a sima nyeregben maradás. Végül leszállásra kényszerülnek a legkeményebbek is azon a ponton, ahol az út hirtelen iramodik egy nagyot a sikamlós terepen felfelé.

Ez itt egy emelkedővel takított ingovány, a valóságban szaftosabb

Egy gyökerekkel tarkított csúszós emelkedő, a kép alig-alig adja vissza a terep ízét-zamatát

Cirmi még állhatatosan küzd, miközben én már kapituláltam, csak azért tudok fényképzni

A szaksz veszélyeire tábla figyelmzetet (lásd: gefährliche Mountainbike-Strecke)

A következő és egyben utolsó single-trail élmény a Schießtättenek keresztelt vendégházhoz vezet. Aki tehát éppen kiköpte a tüdejét, az azonnal betérhet egy korsóra a romantikus erdei vendéglő teraszára. Mi sem hagyjuk ki a kínálkozó lehetőséget. Feltöltött tartalékokkal immár meglepetések nélkül érünk vissza kiindulási pontunkba (amennyiben nem számoljuk a kacifántos emelkedős szakaszt a rodauni templomdombra, a Zugbergre).

A már lassan őszbe boruló Gasthaus zur Schießstätte