A Wechsel hegylánc, jellegében a Fischbacher Alpen ikertestvére. Ami a Wechselen a Hochwechsel (1743m), az a Fischbachi Alpokban a Stuhleck (1782m). Kitaláltad! A legmagasabb kiemelkedéseikről van szó! Csak 40 méter a különbség, ráadásul a Feistritzsattelon és a Pfaffensattelon (két nyereg) át, elvileg akár össze is lehetne kötni a kettőt. De az egy nagyon nagy túra lenne.
 |
 |
A táv (Mariensee, Kampsteiner Schwaig, Arabichl, Hochwechsel, Schindlersteig, Mariensee) cirka 20 km, 1100 m szintemelkedés és bruttó 6:05, de lazább tempóban inkább 7:00 órával számoljunk (télen még több is lehet). |
|
Valamire való, Alsó-Ausztriára szakosodott túrázónak szinte kötelessége becserkészni a Wechselt. Főleg, hogy Szépfalusi Csaba hótalpasoknak írt klasszikus kalauzában is szerepel ez a Mariensee központú körút. A dolog hátulütője az útvonal viszonylagos hossza. Mert egy dolog felkaptatni a Wechsel lankás gerincére, más pedig végigbandukolni a széles, a végtelenségig szelíden kanyargó platón. Különösen pedig télen, amikor minden lépésért meg kell küzdeni. Szóval, úgy gondoltam egy efféle téli kaland előtt, jobb lesz, ha becserkészem a terepet szárazon.
Mariensseböl indulok tehát 10 perccel 8 óra előtt. Kis gond megfelelő parkolót találni, mert nincs is, így csak az út szélén állok le. A túrázóknak szánt parkolók cirka 2 kilométerrel feljebb, a falun túl találhatóak, ott ahol a turistaút leérkezik a Hochwechselről (ha szerencsésen végzem, majd ott bukkanok ki).
Az 1400 méteren fekvő Kampsteiner Schwaig vendégház felé veszem az irányt, hogy majd ott fenn balra tartva, patkóformát leírva végigmasírozzak a Wechselen. A vendégház novemberben zárva, de ha nyitva is lenne, sem kívánnék most pihengetni. Pontosan 9:00-kor érek idáig. A platón rátérek egy széles erdészeti útra és jó illatú fenyves erdőkön, mezőkön át, szokatlanul kihívásmentesen sétálok az előre betervezett úton.
Kis bonyodalom, egy villás útelágazásban gyanútlanul két előttem haladó vándort követek. Tanakodás nélkül választják a bal felé tartó ágat. Nos, mint a GPS hamarosan mutatja, sajnos ez a rossz irány. Az első adandó alkalommal rátérek tehát egy keskeny, jobbra kanyargó ösvényre, mely visszavisz az eredetileg követendő erdészeti útra.
A Fekete Krisztusnál (Schwarzer Herrgott, 9:40) aztán látom ám, hogy a távolban megjelenik mögöttem a tévútra vivő páros. Lám, nekik kissé tovább tartott felismerni a helyzetet. A Schwarzer Herrgottnál ismét villában ágazik el az út. Itt választhatnám bármelyiket, mert később a szálak összefutnak. A baloldali ág a Feistritzer Schwaig (egy tanya) felé visz, míg én tervem szerint inkább maradok a célratörő, jobboldali ágon.
Hamarosan elérem az út jobb oldalán található Steinernes Kreuzot (1500m, 10:08) ami egy magas fehér kő emlékmű. A gótikus betűkkel írt magyarázó szöveg római kori és 14. századi utalásokat tartalmaz “Präpste … in Sänften zur Visitation getragen”. Nem sokat időzöm, megyek tovább, az Arabichl, (1595 m, 10:16) következik. Itt belémgyalogol az élénk nyugati szél, de sebaj, szép kilátás nyílik a felhősipkákat viselő Raxra, és a Schneebergre (ma nem lenne ott a legkellemesebb). Remekül látszik a Hohe Wand meg a Stuhleck tetején elhelyezkedő Alois Günther-Haus is.
Az Arabichl után az út nagy ívben kanyarodik balra, majd immár nyílegyenesen veselkedik neki a Hochwechselnek. Váltok tehát a patkó-forma körút egyik száráról az ellenkezőre. Egy jól meglihegtető kaptató visz fel nyitány gyanánt először a Schöberlrieglre (1704m) majd az Umschussriegelre (1720m) aztán egy szelíd nyergbe történő ereszkedés után jöhet a végső célom, a Hochwechsel (1743m) legteteje, ahová 11:15-kor érkezem. Indulásomtól számítva mindössze 3:25 óra alatt. Beismerem, brutális tempót diktáltam.
A Wetterkoglerhaus az őszi túra-szezon végén túl is még nyitva és mivel gyomromban éppen megkongatják a delet, legelőször ide térek be. Közben csodálkozom, hogy mennyi tökjani jön fel idáig autóval a fizetős alpesi úton! Figyelem amint egy éppen érkező fekete terepjáróból kikászálódik egy ducika páros. Indulnak (akarom mondani gurulnak) is nyomban a menedékház felé. Ebédelni jöttek? Persze, a gazdának jó üzlet. Az autók tömegéből ítélve a rendes túrázók a kisebbséget képviselik.
Ebéd után én is beállok a Hochwechsel tetején kallódók közé (11:50). A hátizsák nélküliek, gondolom, lesznek a tökjanik. Hétfőn majd biztosan nagy hanggal mesélik a munkahelyükön, hogy voltak túrázni a Hochwechselen… naná… (rosszmájúskodom, de vannak tapasztalataim)
A környező hegyekre való rácsodálkozásom után elindulok lefelé a Marienseer Schwaig irányában (11:55), majd a Schindlersteigen érkezem a völgybe. Pont ott lyukadom ki, ahol a parkolók is vannak (13:26). Nekem viszont még az aszfaltúton cirka félórás gyaloglás következik Marienseebe (14:00). Ha netán télen optimális hóviszonyokból adódóan ismét erre vetődnék, fordított irányban tenném meg a távot, ugyanis a Hochwechsel elérése után, kisebb emelkedőket leszámítva, végig lejt a terep.
Sztefano-Space 