Az EU-t a tőke és a profit maximalizációjában közvetlenül is érdekelt neoliberális nemzetközi gazdasági kartellek és bankjaik hozták létre. Ez egy mérhetetlen hatalommal bíró enyv-rendszer, ami összetartja, a valóságban, természetes törésvonalak mentén, eltávolodni igyekvő részeket. Közben nem nehéz akár egyetlen odafigyelő pillantással elkülöníteni három, egymást taszító, teljesen disszonáns halmazt, melyek önmagukban is morzsolódnak.

Az északiak, a déliek és a keletiek, akarom mondani a visegrádiak. Az úgynevezett fejlett nyugat (akarom mondani észak) már számtalanszor Budapest & Co. szemére vetették a hálátlanságot, amiért úgymond nem akarnak szolidaritást vállalni a migrácó dominálta válsághelyzetben. És valóban, a visegrádiak egészen más nyelvet beszélnek, álláspontjuk szöges ellentétben áll az EU hivatalos propagandájával. De vajon mi enne a széles és mély törésvonalnak az oka?

Szerintem, a kialakult helyzet okai a két egymással szembenálló tábor történelmi fejlődésében gyökereznek. A visegrádiak olyan országok halmazát képezik, amelyek évszázadokon át függetlenségükért és szabadságukért küzdöttek az elnyomó túlerő ellen. Élet-halál tusát vívtak puszta létükért.

A másik oldalon, a fellengzős baloldali eszméket hangoztató tábor, az egykori (és mai) agresszorok hada. Valamennyi túlbuzgó nyugati, úgymond “demokratikus” ország gazdagságát más nemzetek leigázásával alapozta meg. Legyen az Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, de ide sorolható természetesen Spanyolország és Portugália is. Németország egy későn ébredő hatalomra törő nemzet, maradéktalanul beleillik a valamikori gyarmatosítók csoportjába. A világ gyarmatbirodalmát újra felosztani kívánó törekvései nyomán Európát két világháborúba sodorta és most közel áll ahhoz, hogy beletaszítson minket egy harmadikba.

Mert jellemükben ezek a hatalmak semmit sem változtak. Törekvéseikben egyetlen egy jár csak a fejükben, a világ népeinek és a természeti erőinek a rabigába hajtása, modern rabszolgák hadának a kultiválása. Az EU (keleti) bővítése is pontosan beleillik ebbe az álnok, ordas tervbe. A felszínen béketörekvésnek feltüntetett stratégiának a valóságban mindig is csak egyetlen egy (gazdasági) célja volt és van. Új piacok megkaparintása, az olcsó munkaerő effektív kizsákmányolása.

A visegrádiak érthetően tehát mások. Amikor az önmagára oly büszke “nagy nyugat” népirtással volt elfoglalva (például az amerikai kontinensen), addig a visegrádiak puszta létükért küzdöttek. Amíg ezek azon törték a fejüket, hogyan toljanak ki a gazdaságilag gyenge déllel és kelettel, addig mi a szabadságunkért vívtunk ádáz harcot. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy másként látjuk és éljük meg a világot. Ők, a mindenkori agresszorok, a leigázók, a hatalmi ambícióiknak élő neoliberalista szemlélettől túlfűtöttetek, és mi a megalázottak a leigázottak, a ma is szorongatottak.

Véleményem szerint erre a helyzetre csak egyetlen értelmes választ lehetne adni. A visegrádiaknak még szorosabbra kellene fűzni az együttműködésüket és kilépni az EU-ból. Azonnal hátat fordítani a kizsákmányoló, elnyomó európai nagyhatalmak politikájának és megvédeni függetlenségünket. Ezt ugyanis manapság már nem lőfegyverrel vívják, hanem mint Görögország példáján látjuk, virtualizált gazdasági eszközökkel. Aki még nem vette volna észre, Németország tradícióihoz híven, nehéz milliárdjaival sikeresen vívja háborúját a függőségben tartott, eladósodott rabszolga-országokkal ellen.

Mint német nyelvterületen oly találón forog közszájon, az EU = Europas Untergang, azaz EU = Európa Pusztulása.