Hiszek az időjárás előrejelzésnek, mely szombatra és vasárnapra 6/7-es erősségű szelet (Beaufort skála) és rengeteg felhőt ígér. Valamit mégis csak kéne tenni, akarom mondani, menni. Mint általában ilyenkor jól jönnek a közeli Bécsi-erdő zsengébb kicsücsörödései.

A táv (Kahlenbergdorf, Wildgrube, Krapfenwaldl, Hermannskogel, Vogelsangberg, Kahlenberg, Josefsdorf, Kahlenbergdorf) 13 km, cirka 600 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra (sietösen).

A Duna szintjéről, Kahlenbergdorfból indulok. Elhaladok a bronz-sellő szobra mellett, majd az Eisernehandgassen felbaktatok a szőlődombokra.

Mielőtt alászállnék a Muckentalba, végignézek a városon. Az árokba érve nem maradok a Wildgrube mélyén, hanem a Krapfenwaldl felé veszem az irányt.

Fagyos az idő, egyre több helyen borítja vékony zúzmarás hópiheréteg az utat. A Krapfenwaldlnál jobbra kanyarodom és a Hermannskogel felé vezető ösvényt követem.

A Jägerwiesen hirtelen kisüt a nap, először csak halványan szórja sugarait, majd egyre jobban belebátorodik.

A Jägerwiese után megkezdem a Hermannskogelre vezető, rövid, de nagyon meredek és teljesen eljegesedett út ostromát. A hegyi biciklisek ezt nevezik a Hermannskogel zúzdájának (mármint ha fentről érkeznek).

Ráadásul hatalmas szálfák dőltek keresztbe az útra. Nem is olyan egyszerű kikerülni az akadályt. Az ösvény jobb szélén török előre, úgymond árkon, de inkább csak bokrokon által. Erősen kerülöm az út közepe táját, mert a “porcukrozott” réteg alatt alattomos sima jég lapul. Sajnos nincs nálam a spájk, most is jól jött volna.

Két hölgy érkezik utánam. Leszólok nekik, útmutatva, hogy merről kerüljék a torlaszokat.

Végül probléma nélkül érem el célomat az ilyenkor lakatra zárt Habsburgwartet. A túlsó lankásabb oldalon lebandukolok vissza a Jägerwiesere.

A Jägerwiesen már kikékül az ég teljes széltében hosszában. Ezen felbuzdulva nem indulok még azonnal vissza, hanem nekivágok még a Vogelsangbergnek.

A Vogelsangbergen valaki kreatívkodott és készített egy miniatűr csúcskeresztet.

A továbbiakban még a Kahlenbergen is teszem még tiszteletem. Általában MTB-vel szoktam idáig feljönni, így most sajnálom kicsit, hogy az út lefelé tovább tart majd a szokásosnál.

De sebaj, Josefsdorf napfényben fürdik, így az én hangulatom is ragyogó.

A napsütés aztán elkisér egészen vissza a kiindulópontomig. Az utolsó képen Kahlenbergdorf temploma, a háttérben a Dunával.