Az első számú darabont a Krummbachstein, mint arról már többször is beszámoltam. A Hoher Hengst a maga 1450 méteres csúcsával hasonlóan közeli és szokatlan perspektívákat kínál a szomszédos nagy hegyre. Ez annál inkább is így van (mármint a szokatlan rálátás), mert a Hoher Hegstre nem vezet hivatalosan kijelölt turistaút, ennek okán látogatóinak a száma is valamelyest korlátozott.
 |
 |
|
A táv (Rohrbach im Graben, Ternitzer Hütte, Adol Kögler-Haus, Hoher Hengst, Hengsthütte, Rohrbach im Graben) 15.4 km, 1020 m szintemelkedés amit bruttó 5:45 óra alatt tettünk meg. Nettó 4:30 óra alatt betakarható. |
|
Nehéz olyan beszámolót találni, mely pontos adatokkal szolgál az Adolf Kögler-Haus tövéből a Hoher Hengstre induló feljutásról. Ezekből úgy tűnik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ha valaki idáig elérkezik, akkor azonnal megleli az ösvényt és már neki is durálhatja magát a kaptatónak. Hát sajnos, erről szó sincs. Mi nem találjuk meg a feljutás eminneni módját, így a (rezerva) B variáns mentén, egy erdészeti úton elérjük el kiszemelt célunkat.
8:50-kor indulunk Rohrbach im Grabenból, 10:25-re érkezünk az Adolf Kögler-Haus tövébe. Itt három ponton próbálkozunk. Ha a kunyhóval szemben állunk, akkor a bal tövében nyílik egy többé-kevésbé jól kivehető ösvény. Ezt követjük egyre feljebb, míg törpefenyők és cirka 1/1+ szintű felszökések nem gátolnak a további haladásban (egyetlen beszámoló sem említi, hogy mászni kell, ergo biztos rossz helyen kapirgálunk). Az iménti próbálkozásunkból, visszafelé ereszkedve lelünk egy más kitaposott utat, mely azonban az előzőhöz hasonlóan szintén a semmibe, azaz falakba és bozótba vész.
 |
 |
| A jobboldalon a három hiábavaló próbálkozási pont helye. A baloldalon pirossal keretezett rész kinagyítása. | |
Ezután még, harmadjára, felmegyünk az Adolf Kögler mögé, ahol bár kirajzolódik egy seregnyi 1/1+/2 szintű feljutás lehetősége, de közönséges vándorút egy sem. Marad tehát a hosszabb, de bomba biztos B-variáns.
Útközben meg-megállítjuk a velünk szemben érkező vándorokat és érdeklődünk. Az első, akibe belebotlunk még csak nem is hallott a Hoher Hengstről, a második, egy ugyancsak nyáriasan öltözött öregúr, tud ugyan az út létezéséről de mint mondja, jól el van dugva „valahol a Köglerhaus” mögött. Hát, ezzel sem vagyunk kisegítve.
Az erdészeti úton haladva, végül 11:40-re érjük el a Csődört (a Hengst magyar megfelelője). A csúcson prózai vihardúlás (?) utáni állapotokkal találkozunk. Egy néhai erdő fái tövestül kicsavarva. Az egyetlen és legfontosabb fa, tudniillik, amire a piciny csúcskeresztet szegezték, még dacol magában, ki tudja meddig.
A Hengst gerincén északnyugatnak tartunk. Mindvégig úttalanul. Először egy legelőt keresztezünk majd egy fenyőerdőben vezető kitaposott ösvényre lelünk. Az erdő sajnos hamarosan véget ér és a Hengst északi lejtőin egy újabb vihar vagy tudatos favágás okozta dúlás vérző sebeire bukkanunk. A haladás iránya itt improvizált, majd később egy füves részen egy ösvényre utaló csíkot lelünk, és ezt követjük mindaddig, amíg rá nem találunk a széles erdészeti útra, mely egyenesen a Hengsthütteig visz (12:56).
Aki ide betér (mármint a Hengsthüttebe), nagyon sok türelmet kell tanúsítania. Bár nincs telt ház, a gazda sehogy sem ura a helyzetnek. Ülhetsz órákig, a kutya sem vakkant feléd. Különféle trükkökkel kell felhívni magadra a figyelmet, hogy vendég lennél, vagy mi a szösz. Ücsörögni ugyan jól lehet, de ez nem a mi természetünk. Egy egész órát várni egy tál lencsére, mégis csak túlzás. Szóval a magam részéről ide legközelebb csak akkor jövök, ha a szükség nagyon megszorongatna.
14:40-re érkezünk vissza a kiindulópontunkba. Ergo mintegy 40 percnyi járás a Hengsthüttetől számítva.
Sztefano-Space 