Ismét kipipálhatok egy tételt teendőim folyamatosan gyarapodó listájáról (ha száz évig élek, akkor sem fogy el). A Schneeberg-körútról annyit mindjárt el kell mondani, hogy inkább csak Schneeberg-látvány körút, tudniillik a Schneeberget tulajdonképpen nem is érinti. Sajnos.

A táv (Puchberg am Schneeberg, Rohrbachgraben, Arbestal, Hengssttal, Schneebergdörfl, Sonnleiten, Römerweg, Mamauwiese, Schoberhof, Öhlerhansl, Puchberg am Schneeberg, ) cirka 33 km, 820 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra. Pirossal az igényesebb részek kiemelve.

A kijelölt út legmagasabb pontja valahol a Mamauwiese és Schober közti ingoványos szakaszon található, 1008 m. Aki netán azt hinné (mint jómagam is), hogy valami különlegesen extravagáns, meglepetésekkel jól átitatott, fűszeres kerülőről van szó, az csalódni fog. Egy teljesen átlagos, hegyi biciklis klasszikusról van szó. Léteznek pedig bizony ennél igényesebbek és nehezebbek is a Bécsi-erdőben, mint mondjuk a Steinwandklamm vagy Klammhöhe körutak. Fel tudnék még párat sorolni, melyek elvitatják a babérokat a Schneeberg-látvány körúttól.

Rohrbachgraben felé

Mindezek ellenére nem szabad lebecsülni a profil három taréjból összeálló szakaszait (lásd a képen). Puchbergből indulok déli irányba az aszfaltozott országúton. Lejt a terep, így gyorsan elérem a Rohrbachgraben felé vezető elágazást. Egy szoroson át visz az út, egyelőre továbbra is aszfalton, de immár felfelé.

Letérő az Arbestalba

Rohrbachgrabenban egy jobbra tartó elágazás visz az Arbestalba majd onnan a Hengsttalba. A két völgyet egy nyereg választja el egymástól, ez a tulajdonképpeni első taréj  a profilon. Aki idáig érkezik, annak érdemes leereszteni a nyergét és egy élvezetes afféle “nyaktörős”, sziklákkal meg az utat keresztező gyökerekkel tarkított leereszkedésre berendezkedni. Aki megúszta, az, ereszkedés szempontjából túl van a nehezén.

Az első kaptató tetején, le a Hengsttalba

A legkönnyebb a középső emelkedő, bár a végében lesz mit teljesítenie a combizmoknak. A középső taréjról való sima ereszkedést legjobb mindjárt pihenésre kihasználni, mert az utolsó szakasz, mely a Mamuwieset célozza, mindjárt brutális emelkedők  sorozatával kezdi. Aki ellenáll a test, pihenésre csábító sopánkodásainak, előbb-utóbb mérsékelt emelkedőkre, sőt lejtős szakaszokra is lel, ahol kilihegheti magát kedvére. Itt is, mint az út legnagyobb hányadán, széles erdészeti úton haladok, és ahogy köpködöm tüdőm foszladozó lebenyeit, folyton csak az a szó jut eszembe, hogy brutális, eléggé brutális.

Schneeberglátvány a második taréj/emelkedés előtt

Losenheim vára, de odáig nem megyek, mert jobbra fordul az út

Később szelídül az emelkedő és egy tisztavizű patakon áthajtva máris a Mamuwiesen találom magam. A vendégház az idén nem nyitott ki, az okát nem tudom (pedig meg is jegyzetem, micsoda remek almás rétessel szolgáltak itt annak idején). Így csak egy padon elmajszolok egy kis csokit, mielőtt átemelném a bringám a legelő kerítésén. Azt hittem vége a nehezének, de tévedek.

Mamauwiese, itt átemelni a bringát és vigyázz, mert jön az ingoványos

A Mamuwiese és a Schober közti szakasz egy ún. Feuchtwiese, ami nedves, mocsaras mezőt jelent. Ha nem figyelsz, esetleg beleragadhatsz a sárba, amit benőtt és eltakar a fű, Nem is látszik a csapda rendesen (csak sejlik). A valamelyest száraz szakaszok vékony csíkjain próbálok egyensúlyozni, amikor sikerül beledőlnöm egy szerencsére már kiszáradóban lévő sárteknőbe. Ezek után, az emelkedő utolsó néhány méterén inkább tolom a paripám.

Itt újra átemelni a bringát (visszapillantás)

Egy tehenekkel jócskán benépesült legelőn lyukadok ki a Schober alatt. Megkezdhetem a végső ereszkedést. Itt is érdemes a nyerget egy kicsit lejjebb eszteni és odafigyelni a friss és csúszós tehéntányérokra. A meredek legelő végében ismét bringaátemelés a kerítésen.

A Schober

Az út további része jóindulatú, szinte már-már sima ereszkedés. A nyerget visszateszem normál pozícióba és élvezem a száguldást. Nincsenek kacifántos gyökerek, sem sziklák nem galibáznak. Mindenféle megerőltetés nélkül visszagurulok a kiindulópontba, Puchbergbe.

Itt (még mielött visszérnék) napozok egy sort