A Hochschwab-Csoport természetesen nem csak a Hochschwabból (2277m) áll. Legalább vagy kéttucatnyi más csúcs vár meghódításra, miközben nem mindig a magasabbakra vezet a nehezebb út. Ellenkezőleg. Itt van, mondjuk a Großer Feinstringstein a maga 1836 méterével, szigorúan a magasság szemszögéből véve, még labdába is alig-alig rúg a nagyok mellett. Feljutni rá mégis sokkal, de sokkal kalandosabb és nehezebb, mint a csoport koronás főjére.
 |
 |
|
A táv (Seewiesen, Hackenalm, Hackentörl, Mitteralm, Feistringstein, Mitteralm, Fölzsattel, Vosithalerhütte, Franzosenkreuz, Seewiese) 22 km, 1430 m szintemelkedés 9:00 óra bruttó alatt |
|
A túránkat nem csak a felhők árnyékolják be jóságosan, hanem egy zivatar kitörésétől való félelmem is. Esküdözöm is szaporán, hogy legközelebb nem megyek hosszú túrára, ha csak egyetlen időjárás-portál is villámokat jósol aznapra. Végülis egy seregnyi szürke hasú felhővel megússzuk. A zivatar Voitsberg (Stájerország) környékén tör ki, golflabda nagyságú jégzáport ágyúzva a termésre.
Ismét Seewiesenben parkolunk, mint három hete, csak most az ellenkező irányba indulunk, hogy az óramutató járásával azonos irányú kört írjunk le. A Hackenalmon és a Hackentörlön át érkezünk az erdőhatár fölé. Kétórányi kaptatás után elérjük a Mitteralmot, ahol elhagyjuk a fő turistaút vonalát. A Feistringsteinre egy jól látható kitaposott ösvényen ágazik le jobbra. A sziklákon időnként piros karika jelzi, hogy helyes úton járunk, bár anélkül is jól elboldogulnánk.
Egy füves, zsákutca szerű plató legvégére visz a turistaút. A Feistringstein önmagában egy sziklaszigetet képez, mely egy széles szakadékkal van elválasztva az idevezető platótól. Az átjutáshoz tehát először le kell ereszkedni egy drótkötéllel biztosított B/C Klettersteigen, majd a nyeregből ellenkező oldalon egy C Klettersteigen mászunk fel.
A Klettersteig kissé meglepő, mert nem tipikusan C, hanem inkább II fokozatú mászás, ahol a biztonság érdekében ki-ki odabiztosíthatja magát a drótkötélhez. Nos, miben különbözik ez a ferrata a “rendesektől”? Főleg a drótkötél teljesen laza voltában. Egy ferratázó megszokhatta, hogy a drótkötél így-e avagy úgy, de mindenképpen biztos pontot jelent a kéznek. Aki ilyen felfogással érkezik, az nagyot fog csalódni. Hamar rákattanok viszont a dolog lénygére és inkább sziklamászom kb. II-es szinten, miközben a karabinereket csak húzom magam mögött a drótkötelén. Mivel a nittek elég távol vannak egymástól, kétségeim vannak afelől, hogy alkalmasint nyújtana-e valamiféle effektív védelmet. Szerintem nem nagyon.
Az indulástól számítva valamivel több, mint három óra elteltével, 10:30-kor a Feistrinsgtein csúcsán állunk. Van itt egy más, kisebb kereszt is, mely optikailag és a GPS szerint is néhány méterrel magasabban van elhelyezve. Nem lehet tehát tudni, mely kiemelkedés a hivatalos Großer Feistringstein. A Kleiner Feistringstein nem lehet, mert az még tovább lenne kelet felé, és oda tényleg nem vezet semmiféle út.
A feljutásnál sokkal furfangosabb a leereszkedés. Feszes drótkötélen rendesen le lehetne csúszni. Itt viszont, aki így tesz, helyenként kilenghet, mint egy zászló. Jobb tehát ismét csak sziklát fogva szépen leereszkedni úgy, mintha a drótnak csak mellékes szerepe lenne.
Egy további óra elteltével, 11:30 körül érkezünk vissza a Mitteralmon lévő kereszteződésbe. A Vosisthalerhütte felé még egy derekas emelkedővel kell megküzdenünk, mely majdnem felvisz 2000m szintre, de csak majdnem, mert valahol 1970 méteren aztán slussz van és jöhet némi kaptatókkal meg-megtűzdelt, de nagyobbrészt hajmeresztő ereszkedés a Fölzsattelig. Innentől számítva még 20 perc a menedékház. 13:30-ra, tehát az indulástól számítva 6 óra után érjük el.
A Voisthalerhütte teraszán elemózsiázunk. Kínálata választékban mesze elmarad a Schießtelhaus menüitől. Ám ez nem okoz különösebb gondot, az éhes gyomornak gyakorlatilag bármi jöhet. Közben apró cseppekben szemerkélni kezd az eső, ami nem fejlődik tovább. Marad a jóleső spriccelődésnél, így a vendégek közül senki nem menekül be a tető alá (bár néhányan esőkabátot kapnak elő – feleslegesen).
Legalább egy órányi megszolgált ebédszünet után két órás ereszkedés után érkezünk vissza a kiindulópontba. Nagyon kemény túra! Felülmúlja a három héttel ezelőttit. Teszi ezt annak ellenére, hogy szigorúan vett paraméteriben (megtett szintemelkedés és táv) némileg mégiscsak alulmarad.
Sztefano-Space 