A Hochschwab és a Veitschalpe közé valósággal beszorult Wegscheid és a Spielmäuer méltóságteljes sziklafalai korábban teljesen jelentéktelennek, turisztikailag szürke foltnak számítottak. Nem is csoda, hiszen eddig még jelölt turistaút sem volt arrafelé, nemhogy Klettersteig. Nos, az idén májusban a vidék egy kisebbfajta metamorfózison esett át és valóságos ferrata-eldorádó lett belőle (Kletterpark Spielmäuer). Klettersteigből mindjárt lett itt három is, turistaútból meg kettő. Sziklamászóknak vagy kéttucatnyi útvonal lett kijelölve, valamennyi UIAA 6 feletti, azaz nagyon-nagyon haladós.
 |
 |
|
A táv, két Klettersteiget megejtve, cirka 10 km, 5:45 óra bruttó és mintegy 950 m szintemelkedés |
|
|
A turisztikai térképen kijelölt útvonalat még hiába is keresnénk |
|
Mi csak ferratázni jövünk. A Spielmäuerral szembeni vendéglő (Gathof Post) parkolójából indulunk. Az út sárga táblákkal jól jelzett, eltévedni nem lehet. Egy sima bevezető után cirka 30-40 perces afféle meredek tüdőköptető visz fel a sziklafalak tövébe. A déli lejtőre tűző nap hevét jól árnyékolja az hűvös erdő, mégis loncsra izzadva érkezünk a beszállóhoz.
Kezdjük a papírforma szerinti legnehezebbel, Felix égig érő létrájával (Felix’ Himmellsleiter), mely egy D, de csak egyetlen pontban. Tudniillik ott D, ahol elhagyjuk a fő attrakciónak számító kötélhágcsószerű felettébb libegős Felix-létrát és karizmozva fellendülünk a maradék áthajláson. Ezután könnyebb, némi C/D ízzel tarkított C terep jön. A falrajz szerinti cirka egy óra alatt végzünk.
A platóról a jelzett úton indulunk lefelé, hogy a Tristans Kirchbogensteigjét is kipróbáljuk. A turistaút egy helyen elágazik. Balra direkt Wegscheid felé veszi az irányt, illetve egyenesen tovább egy érdekes természeti képződmény, az Ördög-hídja alatt, kisebb kerülővel visz Wegscheidbe.
Mi a rövidebb változat mellett döntünk, meghagyva az “ördögi” attrakciót a követekező ereszkedésünkre. A turistaút nem vezet egyenesen a beszállókhoz, hanem valahol 950m szinten egyesül a lentről érkező úttal és 200 m szintemelkedés leküzdésével, durván számolva egy óra alatt érkezünk vissza a sziklafalak tövébe.
A Tristan-féle változat elvileg könnyebb, de a gyakorlatban nem érzek túl nagy különbséget az előzőhöz képest. Az útvonal viszont érdekesebb, furfangosabb és meglepő elemekkel tarkított. Van itt egy bevágás, mely elviszi a C/D-t, majd egy kitett fapad, ahol lehet kicsit ücsörögni és a tájat bámulni. Ezután érkezünk egy nagyon érdekes, sötét szakadékba, mely egy templom hajójára emlékeztet. A tetőzetet tartó pillérek mintha már összeomlottak volna, csak egy maradt még, ez a Kirchenbogen, melyről az útvonal is a nevét kapta. A kánikulai meleg ellenére is itt hűvös fuvallatok dominálnak. A haladás trükkös elemekkel tűzdelt, kifejezett csemege.
A Tristannal is végzünk egy óra alatt. A platón még látogatást teszünk a vadonatúj csúcskeresztnél (1360m) majd komótosan elindulunk lefelé, ezúttal a hosszabb útvonalon. Megcsodáljuk Tristan templomi pilléréhez hasonló ördögi hidat, majd a Gollradbach patak jéghideg vizében felfrissülve érkezünk vissza a kiindulópontba.
