Nem lehet tudni, miféle indíttatásból építtette 1912-ben gróf Karl Hoyos-Sprizenstein a később róla elnevezett alpesi mászó-ösvényt a Raxon, melyet az ünnepnapon (november 1.) követünk. Célunk a Klobenwandon át elérni az 1943 méter magas Scheibwaldhöhet. Véletlen egybeesés csupán, hogy három évvel ezelőtt, szintén november 1.-én jártam itt először, melyről az akkori beszámolóm tanúskodik.
 |
 |
|
|
|
7:00-kor indulunk 550m szintről a Höllentalból. A Schönbrunnersteig számtalanszor megjárt hosszú vaslétráján jutunk be a Großes Höllentalba. A Hoysossteig beszállójához vezető kaptatón a fakó piros jelzéseket valami jólélek rikító narancsszínü festékkel kijavította, minek köszönhetően eltévedni immár nem lehet (mint történt velem 3 éve). Beülő és kantár nem szükséges, de sisak és kesztyü javallott (bár ez is inkább meggyőződés kérdése).
Emberi lélekkel a remek idő ellenére sem találkozunk. A túrázó népség java valószínűleg a Rax kabinos felvonója környékén tolong. Aki tehát a magányt és csendes “tüdőköptetést” helyez előtérbe, az itt jó helyen jár. Tekintélyes 1000 m szintemelkedés bekebelezését nyugtázhatunk a Klobenwand tetejére érve (9:40). A táblával jelzett Rudolfsteignél balra kanyarodunk és 40 perc meneteléssel a Klobentörl keleti szegleténél kötünk ki (10:20). Van a Törlnek egy nyugati szeglete is, mely a Habsburghaushoz vezet, amiben nem vagyunk érdekeltek.
Folytatjuk tehát a Scheibwaldhöhe felé. A magassággal fordított arányban csökken a hőmérséklet. A csúcsig vezető út is elég hosszadalmas. Törpefenyők útvesztőin át, véget érni nem akaró kapaszkodás egy kereszt nélküli, kőhalommal jelzett, jellegtelen kiemelkedés tetejére. 11:20-kor, tehát az indulástól számítva 4:20 óra elteltével érjük el célunkat. A zsenge plusz fokok és a mérsékelt, de mégis csontig ható, dermesztő fuvallatok nem igazán bátorítanak elidőzgetni és nézelődni, pedig a látási viszonyok és a panoráma kifejezetten csábító.
Indulunk tehát a Neue Sehütte irányában, hogy ott megpihenjünk és megejtsük elemózsiaszünetünket is. A menedékházhoz közeledve sűrűsödik a forgalom. Tarka társaság, nagy csoportokban ostromolja a Seehütte – Ottohaus – Karl Ludwig-Haus közti “forgalmi sávot”.
A Neue Seehütte (11:50) széltől védett katlanszerűségben foglal helyet, minek köszönhetően a kint felállítot asztaloknál, a bágyadt meleg napon foglalunk helyet. 12:20-kor kerekedünk újra fel. Érintjük a Preinerwandot majd “sár-dagasztással” folytatjuk. Tudniillik a fennsíkon, a törpefenyő-utcákban az elmúl alkalommal lehullott hó nedves maradványai helyenként mély iszappá változtatták a turistaút sávját.
Következő állomásunk a Jakobskogel (13:30). Később alászállunk az Ottohaus szintjére és sietve nekilendülünk a Wachthüttelkammon át tartó végső ereszkedésnek. Bár már vagy egy tucatnyi alkalommal jöttem le a kb. 30 vaslétrával megtűzdelt útvonalon, a mostani alkalommal kifejezetten belefáradtam. Az utolsó két-három létrán már csak vánszorgok és fogadkozom, hogy szép idő lesz, ha én itt egyszer újra leereszkedem. A lényeg, hogy 15:30-ra biztonsággal érünk vissza a kiindulópontba.
Sztefano-Space 