Lappföld kapujában


DSC08053_

Öt Ouluban eltöltött nap még senkit nem jogosít fel ítéletet mondani Finnországról. Ez nem szándékom. Spontán benyomásokról, érzelmi fellángolásokról, igaz vagy hamis ábrándokról viszont lehet beszélni. Különösen úgy, hogy minden kimondott szóért a felelősséget vállalom.

Először is a finn zászlót értelmezném szubjektíven (és alázatos bocsánattal). A kereszt kék színét ugyanis szerintem az országban mindenhol jelenlévő áfonyaszörp ihlette. Afféle nemzeti ital. Már a repülőben megkezdődik az ismerkedés észak gyümölcsével. A más európai járatokon egyeduralkodó alma- és narancslét a Finn légitársaság gépein kiszorítja az áfonya-lé. Innentől kezdve keresem és imádom.

DSC08075_

Ha valami jó közelítéssel elárulja egy nép (gyakran beteges) mentalitását, az a közúti forgalomban résztvevők viselkedése. Autót bérelünk, és előre rettegek az esetleges stresszes helyzetek összefüggő láncolatától. És mit ad a jóisten? Laza nyugalmat! El sem hiszem!

Mind az autópályán mind pedig a közutakon szinte kivétel nélkül betartják a sebességkorlátozást. Pedig sehol egyetlen radar. Amint valaki leelőz, szépen visszahúzódik jobbra. Ha lelassítok (mert tájékozódom), nem kezd el mögöttem senki eszeveszettül villogni, nem vágnak ki megelőzni, nem másznak rám, nem próbálnak tolni és noszogatni, nincs gesztikulálás, hanem tartják a sebességhez illő féktávolságot. Egyszerűen, illedelmesen, türelmesen követnek.

Piros fénysorompó előtt nem nyomják padlóig a gázt, hogy az utolsó pillanatban csikorogva fékezzenek le, hanem már messziről, értelmezik a helyzetet és gurulnak, mert úgyis piros jön. Szóval, ha érted mire gondolok, anélkül, hogy további példákat sorolnék, itt öröm vezetni.

Gyalogosan először még gyanakodva kelek át a zebrán, hátha hirtelen érkezik valami idegbeteg köcsög. De felesleges az aggodalmam. Még messze vagyok a járdaszegélytől, máris lassít minden autós.

tumblr_inline_oulu

Ouluban nincs igazán élénk idegenforgalom. Ez egy diákváros. A külföldiek zöme az itteni egyetemen tanuló fiatal. A vendéglátó ipari egységek nincsenek felkészülve nagy tömegek gyors kiszolgálására, melyek időnként mégis megjelennek. Például május 1.-re készülve a várost elözönli a tanulóifjúság. Büszkén viselik buggyos tarka overaljaikat (fenti kép – kattints rá). Minden irányzatnak megvan a maga hozzárendelt színe. Zöld, sárga, piros, fehér, lila, és még ami a szivárvány spektrumában megtalálható, mind fellelhető. És éhesek. Ilyenkor akár egy órát is várakozni kell a rendelésre. De ez senkit sem zavar. Valóban senkit! Körülöttem mindenki lazán nyugtázza a tényeket.

Nem tudom, milyen egyenruhája van egy finn rendőrnek, merthogy egyet sem láttam. Pedig május 1.-e benépesítette a tereket, utcákat. Azt sem tudom, milyen színe van a finn rendőrautónak, mert olyannal sem találkoztunk. Ez nyilván egy olyan társadalom, mely az ösztönös, veleszületett, természetes önmérsékletre és kötelességtudatra épül. Félek, hogy éppen ezért sérülékeny lehet (ha érted mire gondolok).

image

Komppal átkeltünk Hailuoto szigetére. Három sáv van kijelölve a várakozó autósoknak (lásd a fenti képet). A jobboldali sor hosszan kígyózik. Mi is odaállunk. Mint kiderül, az ebben a sávban várakozók hajthatnak fel utolsóként a kompra. A másik két sáv üres, később érkezik három jármű a középsőbe. A sávok feletti feliratokat nem értjük, de csodáljuk a békés polgárok fegyelmét. Senki sem próbál trükközni, előzni, megrövidíteni a várakozást azzal, hogy az üres sávok valamelyikébe tahóskodik. Itthon szótárazok és kiderítem:

  • baloldali sáv a hatósági járműveknek van fenntartva (hälytysajoneuvot)
  • középső sáv az arra jogosultaké (etuajo oikeutetut)
  • jobboldali sáv a többi autósé (muut ajoneuvot)

Elképzelem, Ausztriában ez miként festene, de nem akarok senkit zavarba hozni. Mégis elmondom, szerintem legalább annyi önjelölt “jogosult” lenne, mint “közönséges” halandó. Merthogy hiába figyelem árgus tekintettel, a kompon szolgálatot teljesítők nem kérnek semmiféle bizonylatot az arra jogosult középsávosoktól. Tehát elvileg bárki odaállhatna.

Lappland-Karte-

Lappföld köztudottan nem szorítkozik Finnországra. Svédország és Norvégia is osztozik a tortán. Mindezek ellenére Oulu az északi természeti paradicsom legutolsó civilizációs értelemben vett kapuja. Innen lehet a legjobban megközelíteni majdani céljainkat és megvenni a még szükséges, hiányzó felszerelést. Még a svéd nemzeti parkok (pl. Sarek, Sjöfallet, Padjelanta) is jobban elérhetők Ouluból mint Stockholm/Göteborg szintjéről érkezve. Egyszóval itt érdemes felverni az északi kalandok bázistáborát, bár a célig tartó továbbjutás még plusz 3 vagy akár 9 órás autóúttal váltható csak ki (attól függ hová igyekszünk).

Még befejezésül álmodozom egy sort. Ha fiatalabb lennék, tán ideköltöznék. A vidék letelepedésre csábít. Van valami titokzatos varázsa. Megtanulnám a nyelvet, mely bár elméletileg lehet rokon, de a szlávval, törökkel több közös szavunk van, mint a finnel. Állítólag a nyelv hangzása hasonlatos a magyarhoz. Nos, ezt én nem vettem észre. KIs gond, hogy errefelé nincsenek hegyek, mert olyan sík, akár a Nagyalföld, de ki állítja, hogy téli-nyári hátizsákos, gyalogos, biciklis vagy sífutós turizmushoz kevés lenne az itteni végeláthatatlan nyírfa és fenyőfa erdők pompázatos dzsungele.

És még egy gyakorlati tanács. Az országban a finn mellett még svédül és angolul lehet jól elboldogulni. Aki a felsorolt nyelv egyikét sem bírja, és ide igyekszik, komoly nehézségek elé néz. Szóval, én figyelmeztettelek!

Kategória: Story, Travel
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s