Ha Ausztria térképére pillantunk, keletről nyugati irányban haladva a Gesäuseberge Nemzeti Park az Alpok első igazán vad hegysége. A Schneeberg, Rax, Schneealpe vagy akár a Hochschwab jóindulatú, többnyire fűvel benőtt, könnyen megközelíthető csúcsaival szemben, a Gesäuseberge területén az ormok begyűjtése nehezebb, a kaptatók meredekebbek és technikailag is igényesebbek. Ezt tavaly a Planspitzen tett látogatásom is igazolja.
 |
 |
|
|
|
Szeretnék évente legalább egy új csúcsot meglátogatni a Gesäuseberge területén. Az időjárás gyökeres jobbra fordultával, az idén már elveszettnek hitt lehetőség birtokába kerülök. Megcélzom tehát az egyszerűbb kétezresek közé sorolt Hochzinödlt. Kiindulópontom az Ennstalban fekvö Kummerbücke és tehát a már tavaly megismert Wasserfallweg.
A Hochzinödl a Planspitze felöl nézve (tavalyi képem)
Sűrű még a szürke köd az Ennstalban, amikor 7:25-kor elindulok. Már nem lep meg a sikamlós gyökerek gáncsoskodása a turistaút kezdetén. Minden nedves és valljam be a kulissza, amibe belecsöppenek pszichét megterhelően misztikus. A névtelen vízesés, melyet csak, mint “Wasserfall” emlegetnek, áthatolhatatlan köd fátyla mögé rejtőzve fogadja érkezésem.
Fellélegzem, amikor végre a páratenger fölé érek. A látvány gyönyörű (lenti kép). Az Ennstalt kitölti a sűrű páratenger. A Wasserfallweg helyenként évszázados nittekkel biztosított szakasza szerencsére már a ködtenger felett van és tehát viszonylag száraz. 8:50-kor kezdem meg a mászást a szakaszon. 20 perc elteltével (9:11) gondok nélkül érem el az Ebersanger völgyet.
9:36 óra van, amikor a Planspitze felé tartó elágazásba érek. Tavaly itt jobbra fordultam, most viszont egyenesen tovább a Hesshütte felé tartok. Menet közben felbukkan a Hochtor behavazott északi háta. Kicsit megremegek a látványtól és főleg a ténytől, hogy esetleg hóval-jéggel lesz dolgom. Nem készültem ilyesmire. 10:20-kor bukkanok ki az 1700 méteren fekvő Hesshütte alatt. Megállás nélkül kanyarodom is balra fel a Zinödlre. Máris 1200 méter szintemelkedés van a lábaimban. Még 500 a csúcsig.
Úgy 1850m szint körül egyre gyakrabban kell hófoltokon átgázolnom. Az előttem haladók jéggé döngölt nyomaiban lépkedem. Kétségeim támadnak a biztonságos lejutást illetően. Normál esetben az ilyen terepen szpájkot kéne húzni a bakancsra, de sajnos most nincs velem. Abban reménykedem, hogy a Panoramaweg, mely eredetileg is a lejutás tervezett útja, jobb állapotban lesz.
11:28-kor érkezem a csúcsra. Élénk szél fogad. A tökéletes kék égbe ágyazott panoráma lenyűgözi. Mióta túrázom, ilyen pompában még nem volt részem. Kattogtatom is a fényképezőmet rendesen. A lenti tarka őszi erdő, a középszinten húzódó sziklavilág és a felsőbb havas rétegek alkotta ötvözet látványától libabőrös vagyok. Avagy csak a szél citeráz rajtam?
Három helybélitől érdeklődöm odafenn a Panoramaweg állapotáról. Megnyugtató válaszokat kapok. Ha a szél nem cibálna annyira, maradnék még, de így északi irányba fordulok és elindulok lefelé. Az út méltán érdemli ki a “panoráma” jelzőt az elnevezésében. Szinte lépésenként tárulkoznak elő a szebbnél szebb kilátások.
Az óramutató járásával ellentétes irányban, jobbra (keletre) a Lugauer (mely, mint a stájer Matterhorn is ismert), a Hochschwab platója, majd szemben a Tamischbachturm a maga szerényebb 2035 méteres csúcsával kissé lejjebb. Aztán itt jön északnyugat felé pillantva a Großer és a Kleiner Buchstein. A távolból a Hallern Mauern köszönnek és végül, de nem utolsósorban a Planspitze és a Gesäuseberge legmagasabb csúcsa a zord Hochtor jön.
A Panoramaweg a Zinödl északi oldalán egy hajtűkanyarban délnek fordul és a hegy nyugati oldalán fut vissza a Hesshütte felé. A látványban gazdag út nyugodt tempót diktálva sem tart tovább 1 és egynegyed óránál. 12:50-kor vagyok ismét a Hesshütte alatt, de immár betérek, hogy elköltsem a jól megszolgált ebédem.
Bár sokan vannak, a kiszolgálásra panaszom nem, lehet. Az egyszerű étel fenséges. Két kancsó elektrolittal öblögetem torkom. 40 perces pihenőm után, 13:30-kor kerekedem fel a visszafelé vezető nem éppen könnyű útra. Az őszi nap sugarai által, aranysárgára festett erdőn át 14:10-kor érkezem abba a bizonyos Planspitze felé vezető leágazásba. 14:40-kor vagyok a fémlétrákkal ellátott mászós ereszkedés tetején. Immár sokadszor kell konstatálnom, hogy az ereszkedés kellemetlenebb, mint a mászás.
15:37-kor érkezem a vízeséshez, majd egy órával később, 16:30-kor, alaposan megfáradva vagyok a reggeli kiindulópontomba. Vajon mely Gesäuseberge csúcsot sikerül majd a közeli vagy távoli jövőben megejtenem? Pillanatnyilag ez nem is fontos. A nagy kaland sikeres befejezése által érzett öröm foglalja le gondolataimat.
Sztefano-Space 
Meses kepek.