Elég gyakran megtörténik (idén meg különösképpen), hogy az időjárás szeszélye okán bár lehetne túrára menni, csak éppen nem érdemes, Ha már oda-vissza akár három órát (vagy esetenként többet) is ülök az autóban, akkor legyen szép, élvezhető a kiruccanás. Ne kelljen erős széllel, esővel, felhőkbe burkolódzott hegyekkel küszködni, bár tudom, vannak, akik szeretik az ilyen feltételeket is. Én biztosra mondhatom, hogy nem.

A Nasenweg diretissima verziója négyszer egymás után zsinórban majdnem 10 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 3:20 óra alatt. Bár rendszeres gyakorisággal járok ide, most úgy döntöttem, beszámolót írok és képekkel is dokumentálom a tréninget.

Tulajdonképpen megengedhetetlen, hogy ilyenkor csak úgy lustuljak. A test túl gyorsan áll neki leépíteni a később még feltétlenül szükséges izomrostokat. Hosszabb kihagyás után aztán jönnének a combgörcsök, mert tespedés után aztán a maradék izomzat képtelen a feladattal elboldogulni. Ezt valamiként meg kell akadályozni!

Indulok a Nasenwegen, pompás őszi színek szegélyezik utam

Futás közönséges sík terepen ugyan jót tesz a kondinak, de megfigyelésem szerint akár siettetheti is a combizmok hegymászáshoz szükséges kötegeinek a leépítését. Az olyan rostokét tudniillik, amelyek inkább csak, vagy kizárólag felfelé kaptatás esetén vannak használva. Amikor még versenyszerűen futattam (fél maratoni távokon), bár kifejezettem remek kondinak örvendhettem, mégis akkor szenvedtem a legjobban a combgörcsöktől.

Itt kezdődik a sziklákkal jól megszórt egyenes út a Leopoldsberg derekán

Mit lehet tenni? Guggolásos, térdhajlításos gyakorlatok végzése egészen jó alternatíva, de felettébb unalmas és csak akkor vetem be, ha valami oknál fogva tényleg nem lehet kimenni a szabadba. Amennyiben az idő nem durvul el teljesen, mint a tegnapi szombaton, akkor keresni kell egy akár nem túl magas hegyet (dombot) és többször is fel lehet rá kaptatni.

A kulcs-szakasz ez a szikla-bevágás

Nekem itt van tréninghegynek a Leopoldsberg. A maga 425 méteres magasságával nem ér az egekig, de eme hátrányából kifolyó előnye, hogy amikor a Bécsi-Alpok csúcsain 70-100 km/h szelek fuvoláznak, itt csak szellő lebben. Van itt egy Nasenwegnek nevezett ugyancsak verejtéket fakasztó kaptató, mely a hegy tetején lévő templomhoz visz. Használják is rengetegen ugyanarra, mint jómagam. Egyetlen felbaktatás Kahlenbergerdorf szintjéről 250 méter szintemelkedésnek felel meg.

A képen nem néz ki durván, de ez itt még az előzőnél is meredekebb rész

A Nasenweg haladtában öt szerpentines fordulatot ír le, hogy elvegye az emelkedő élét. De a feljutásnak van egy direkt alternatívája is, mégpedig afféle diretissimában megostromolni a hegyet. Jól kitaposott ösvény mutatja az utat, ami egy-két térképen be is van rajzolva.

A szakasz középső részén lévő kilátóban lehet egy nagyot szusszanni és rácsodálkozni a városra

Ott ahol az ösvény elején lévő lépcsök sorozata elfogy, jobbra fel, nyílik a diretissima csapás jó meredek kezdete. Előnye, hogy valóban megdolgoztatja a hegymászáshoz szükséges lábizom kötegeket. Ez a rövid kis felszökés remekül modellezi egy nagy durva hegyre történő feljutás nehézségeit. Helyenként “kezet is lehet emelni” a könnyebb továbbjutás érdekében.

Elérem aLeopoldsberg tetején lévő (második) kilátót

Négyszer fel és le pontosan 1000 méter szintemelkedés legyűrésével jár. Lefelé a mérsékeltebb Nasenwegen jövök, de azt sem szabad lebecsülni, jót tesz az ereszkedéshez szükséges izomkötegeket.

A Leopoldsberg-kilátóban

Egy fel majd lefelé leírt kör bruttó időtartama 50 perc. A hegy tetején lévő kilátóban mindig felveszem a pulcsim a szél miatt, ami aztán a beszállónál odalenn visszakerül a könnyű kis hátizsákomba, amiben csak az elektrolit-italom viszem.

Lefelé a Nasenwegen

A Dunán sikerül egy sétahajót elkapnom

Kahlenbergerdorf a templomával