Egyszerűen csak fényképezni szerettem volna. Lazán, nem sietve, meg-megállva elkapni az őszi napsütésben ragyogó természet színekben gazdag rebbenéseit. Ehhez nem kell nagyon magasra menni, a legjobb az erdőhatár alatt maradni. Jó cél az őszi klasszikus, a Kieneck. A meteorológia szerint, vasárnap délelőtt még van remény néhány óra napsütésre. Nos, a valóságban aztán ebből egy kis csalódás bontakozik ki. Szép színes erdő ugyan van, de napsütés egyetlen percnyi sem. Kár!
 |
 |
|
|
|
8:40-kor kezdjük meg Cirmivel aznapi túránkat. Thalból indulunk és egy kibővített variáns mentén az Atzsattel nyeregben szeretnénk elérni a jelzett turistautat. Először tehát aszfaltúton gyalogolunk Atz tanyáig (lenti kép), majd ritkán használt erdészeti úton kaptatunk mérsékelt emelkedőn északi irányba tovább.
9:50-kor érkezünk az út azon kanyarulatába, ahol jobbra fel úttalanul és jó meredeken kapaszkodunk az Atzsattelba (alábbi kép). Mindössze 10 perc alatt érjük el a nyeregben futó drótkerítés vonalát. Itt balra fordulunk és a jelzett turistaúton haladunk nyugati irányba.
Menetelésünket számtalan kisebb-nagyobb emelkedők és lejtők sorozata tarkítja. 10:28-kor érkezünk a Geißruckra (1024m) majd 11:15-kor már a Kienecken lévő vendégház tövében vagyunk (indulástól számítva 2:35 óra alatt).
A teraszon nincs senki, ami érthető, hisz napfény hiányában az északról lebbenő szellők elég kellemetlenek. Odabenn jóleső, kellemes meleg fogad és a kicsiny belső tér ellenére még szabad asztalt is találunk. Félórás ebédszünet után 11:45-kor távozunk, ami egyben a tömegek Kieneckre irányuló rohamának kezdetét is jelenti. Az Enziansteig felé vezető letérőig (12:20) pontosan 28 túrázót számlálunk meg, akik kisebb-nagyobb csapatokba verődve nyomulnak a menedékház felé. Mintha csak összebeszéltek volna. Ha tehát vasárnap és Kieneck, akkor korán kell érkeznie annak, aki kényelmesen szeretne itt helyet foglalni (lenti kép == már amennyiben betérni kíván). Nekünk speciell, korai érkezőként, szerencsénk volt.
A továbbiakban az Enziansteigen laza tempóban ereszkedve, nem sokkal 14:00 óra után érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba. Fotók készültek, de sajnos nem a remélt ragyogó kulisszák ölelésében, hanem kizárólag szürke és még szürkébb fényviszonyok közepette.
Sztefano-Space 