Juhé! Öt hetes kényszerpihenő után ismét bakancsot húzhatok. Új utak és ösvények után kutatgatva jön a képbe a Kuhschneeberg. A Schneeberg északi oldalához tapasztott nagy kiterjedésű fennsík úgy 1500 méteres szinten. Még nem jártam arra, nosza tehát…
Hosszú kihagyás után óvatosan tervezek. Az alapterv (A variáns) értelmében Wegscheidhofból indulok Vois felé, hogy a Steinlehgrabenon át jussak fel a Kuhschneebergre. Miután átvágok a platón, kelet felé fordulva az ismert Fadenwegen elérem az Edelweißhüttet, majd onnan a 231-es turistaúton visszaereszkedem a kiindulópontba. A vérmes B variáns értelmében a Fadenweget elérve nem az Edelweißhütte felé, hanem ellenkező irányba fordulva felbaktatok még a Schneebergre is.
7:50-kor, vacogtató 4 C fokban indulok körutamra a Klostertalból. Aszfalton haladok nyugati irányba Vois felé, a tanyán át egészen egy kápolnáig (8:20 == fenti kép) ahonnan a Steinlehgrabenben lévő Fleischersteig indul. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a hegy északi oldalán napsütésre egyelőre hiába áhítozom. A turistaút jól jelzett, a platóhoz közeledve egyre meredekebben veszi a szerpentineket, mígnem az út végén már sziklát is kell fogni, imígyen az út felső szakasza eléri az 1- szintet.
A platón (10:04) végre napsütés fogad. A táj megegyezik a képzeletem szültével. Nem is csoda, hogy a vidék nem a legfelkapottabb attrakciók egyike. Nagy kiterjedésű mezők és fenyvesek váltogatják egymást (lenti kép). A jelentős tengerszint feletti magasság ellenére gyakorlatilag nincs kilátás a környező világra. Még a szomszédos Schneeberg szelíd füves háta is csak később bukkan elő, a ki tudja hányadik erdőliget mögött. A tájékozódást fémkarók segítik. Az erdőben jobb résen lenni, mert könnyű elvéteni a kijelölt utat.
Amikor elérem a Fadenweget (10:55) meghányom, vetem magamban az esélyeimet. Vajon induljak balra az A variáns szerint, avagy vállaljam a még cirka 600 méteres plusz szintemelkedést a csúcsig? Érdekes, hogy gondolkodás közben meg sem állok. Szinte ösztönösen, mintegy válaszként a felvetett kérdésre, jobbra, a Krempel-Hütte felé veszem az irányt (B variáns).
11:10-kor érkezem a Schauerstein-ösvény tövébe. A tábla szerint másfél óra a Fischerhütte. Némi rövid pihenő és elemózsia után nekidurálom magam a hegynek. Lássam, hosszabb kihagyás után, időben, beleférek-e a papírformába? A Schauerstein (kép lent) alsó szakasza a keményebb. Az út javarészt törpefenyők között, meredek sziklafokokon át visz felfelé. Az ösvény a névadó Schauerstein sziklái felett szelídül. A továbbiakban elbarnult füves hegyháton, időnként hómezőket keresztezve kaptatok.
És íme, láss csodát, a papírformát alaposan meghazudtolva, pontosan egy óra alatt, 12:11-re érkezem a Fischerhütte szintjére. A jó tempójú kapaszkodás nyomán eléggé kifacsartnak érzem magam, és utánpótlás felvétele céljából mindjárt be is fordulok a menedékházba, anélkül, hogy szokás szerint még előtte tiszteletem tenném a Klosterwappenon.
Ez ennyiben is marad, ezúttal nincs csúcskereszt. Egyszerűen nem vonz, nincs hozzá humorom. Ebéd után 12:41-kor távozom, de még felbaktatok a Kaisersteinhez, hogy legyen legalább egy icuri-picuri csúcsélmény is a pakliban. Bekukkantanék a Breite Riessbe is, de sajnos párafelhők takarják a ki- illetve lelátást.
Lévén idefenn elég sok a hómaradvány, a Fadesnteig felől érkezőktől megtudakolom az ottani viszonyokat. Az információk bizalmat keltőek. És valóban, hónak nyoma sincs a Fadensteigen. Lefelé menetben ugyan nem tartozik a kedvenceimhez, de erre rövidebb lejutni és jó odafigyeléssel megmegy gond nélkül.
Az Edelweißhütte (14:36) mellől lefelé vezető 231-es ösvény teljesen felázott. Sáros, ingoványos. Az utat, melynek felső szakasza az ismert Römerweggel azonos, több helyen is patak keresztezi. Ez sem gazdagítja tehát kedvenceim listáját. Wegscheidhof felé haladva a turistaút leválik a frekventált Römerwegről és végre szárazon vezet tovább. 16:05-kor érkezem vissza reggeli kiindulópontomba. Kezdetnek, illetve hát újraindulásnak, bevallom, egy kicsit túlsúlyosra sikeredett, de azért élveztem, hogy újra úton lehetek.