Végre sikerült Sanyival újra egy közös túrát összehoznunk. Nem is akármilyet! Bárki megirigyelheti! Közben kivasaltuk a Bismarcksteig múltkori sikertelen bejárását is, mivel hogy akkor még hó és jégpáncél alatt volt a beszálló.
 |
 |
|
|
|
Griesletenből indulunk (9:10) a legpompásabb őszi napsütésben, tudniillik onnan, ahonnan a Hans Haidsteiget is ostromolják. Az út első fele is azonos és csak a Bachinger Bründl (forrás) előtt válik el jobbra fel a Preinerwandsteig felé vezető ösvény. A kereszteződésbe érve (10:00) látjuk, hogy a Haidsteig leágazása erdészeti munkálatok miatt le van zárva. Aki oda tart, ne ijedjen meg, mert egy terelőúton át (nyilak szerint) a Haidsteig továbbra is megközelíthető.
Minket tehát a bonyodalom nem érint. Egyre meredekebbé váló kaptatón érünk ki a törpefenyős magashegyi környezetbe (10:20), ahol a biztonság kedvéért aztán felvesszük sisakjainkat. Klettersteig szettre nincs szükség, de a ferrata kesztyű legkésőbb a Bismarckon jól jön majd.
A Preinerwandsteigen nem árt jól odafigyelni a helyenként alaposan megfakult piros jelzésekre. Amennyiben valaki sziklagörgeteg tengerben találja magát, tudniillik olyan helyen ahol két lépés felt egy lépés visszacsúszás kísér, akkor biztos elvétette. Mi is, de aztán gyorsan megleljük az út kijelölt folytatását.
Élvezetes mászás következik, ahol elég gyakran akad dolga a kéznek is. A laza drótkötél biztosítást lehet hanyagolni. Nézetem szerint a legjobb pusztán sziklát fogva 1- szinten szépen, folyamatosan felfelé dolgozni magunkat. Közben rá lehet csodálkozni az alattunk egyre mélyebben nyíló perspektívákra.
11:35-kor, azaz az indulástól számítva 2:25 óra alatt érkezünk a Rax platójára, alig pár lépésnyire a csúcskereszttől. Némi fotózás után a Neue Seehütte felé vesszük az irányt (12:05). Itt elköltjük ebédünket és meghányjuk, vetjük a továbbiakat.
Mivel még gyerek az idő, bevállaljuk még a Bismarckot is. 12:30-kor indulunk tovább. Először szerény emelkedőn közelítünk meg a Bismarck beszállóját (13:15). Itt újra felvesszük a sisakot, kesztyűt és indulunk a harántolós, drótkötéllel jól biztosított Klettersteigre. A nehézségek sehol sem haladják meg az A/B-t és szerintem, aki itt B szintről beszél, az túloz egy kicsit.
A mászás nem tart tovább fél óránál és 13:50-kor már a széles Schlangenwegen araszolgatunk nyugodt tempóban a Waxriegelhaus felé. 14:50 lehet, amikor idáig érünk. Szomjasak vagyunk és betérünk tehát egy korsó elektrolitra. 16:05-re érünk vissza a kiindulópontba. Nagyszerű túra volt Sanyi! Remélem újabbak követeik majd a közeljövőben.
Sztefano-Space 
Köszönöm a lehetőséget.