Az időjárás előrejelzéshez igazodva tervezem úrnapi MTB körömet az immár klasszikusnak számító Thallern-Anninger vonalon. Déltől (állítólag) komoly zivatarokkal kell számolni (aztán mint utólag kiderül, ennek a fele sem igaz). A hőgutát elkerülendő, idejekorán indulok. Háromnegyed nyolckor már nyergelek is Gumpoldskirchenben. Még kellemesen hűvös a reggel, jól bele lehet taposni a pedálba.

Tipikusan Wienerwaldos profil, három kaptatós szakasszal (Gumpoldskirchen, Baden, Helenental, Rosental, Siegenfeld, Gaaden, Gr. Buchtal, Anninger, Jubiläumswarte, Krauste Linde, Prießnitztal, Gumpodskirchen) 36.5 km, 750 m szintemelkedés, bruttó 3:00 óra, nettó 2:45 óra

Az útvonalon nincs túl sok árnyék, bár az erdei szakaszokon természetesen vannak ilyen részek is. Az Anninger lábánál fekvő terjedelmes szőlőkertek mentén már jól pirít a korai nap. Elvileg technikai kihívástól mentesnek néz ki a terep, gyengéd dombok, poros kocsiutak, aztán hirtelen az első kaptatón fejbe kólint egy sziklamorzsalékkel, szikladarabokkal hintett meredek dűlő. Emlékeztem rá, hogy lesz még itt egy kis furfang. Annyira durva, hogy ha nem figyelnék alaposan, kidobna a nyeregből is. Szóval így megtörténik az első radikális pulzus megemelés is (nehogy már elbóbiskoljak a nyeregben).

A továbbiakban, Siegenfeldet elhagyva, a második erdei kaptató hoz némi rövidke életet a bringázásba. Ezután jöhet a száguldás Gaadenon át és a letérő a harmadik, leghosszabb kaptatóra, ami a tulajdonképpeni fő cél, az Anninger tetejére vezet. Meglep, hogy a kaptató nem hoz zavarba. Még jobban meglep, amikor kibukkanok odafenn. Jé, ez ilyen könnyen megment?

Még elnézek a Jubiläumswarte tövébe, de felmenni nem lehet, mert le van zárva. A kihelyezett tábla szerint a vaskonstrukció felett eljárt az idő, már nem biztonságos, szanálni fogják. A vendégházba még korai betérni, a tömlőmben még van elég innivaló, így aztán meg is kezdem a lefelé menetet. Durván három óra elteltével érkezem vissza a kiindulópontomba.

Summa-summarum, mostanra, ez a kör, számomra már nem tartozik a komoly kihívást tartogatók közé. A paripa ritkán, ha egyáltalán ágaskodik. Sok az aszfalt, ami elvileg nem lenne baj, de helyenként elég élénk forgalmú aszfalt. Az árnyékos szakaszok jobbára magára az Anningerre szorítkoznak