A Würflach település melletti, János (Johannes) patak hasonnevű, vadregényes és sötét szurdoka, főleg kisgyermekes családok, idősek és elesetteket kedvelt kirándulási célpontja. Aki némileg többre vágyik és ha már ide rándult, ki szeretné használni az arra szánt napot, leírhat kiegészítőnek egy nagyobbacska kört a Dürrenberg körül. Tudniillik a szurdok önmagában oda-vissza sem kíván többet 30-35 percnél. Mind a keleti bejáratnál (Pecherhittn), mind pedig a szurdok nyugati kijáratánál (Johannesbach-Hütte) található egy-egy vendégház. Aki tehát kulináris örömökre is vágyik, válogathat.

A megtett táv (Johannesbachklamm, Beim Roten Kreuz, Lärbaumkreuz, Schrattenstein, Schrattenbach, Greith, Johannesbachklamm-Hütte, Johannesbachklamm, Pecherhittn) 12.5 km, 400 m szintemelkedés bruttó 4:25 óra alatt (nettó 3:30)

Zöldfülű túrázó koromban, 2011-ben jártam már egyszer erre. Most Angikát invitálom egy hasonló körre, mely az óramutató járásával azonos irányban a szurdok bejáratától indul és ugyanoda érkezik vissza. Utolsónak hagyjuk tehát a fő attrakciót és az említett kulináris örömöket, tudniillik mire visszaérkezünk a Pecherhittnhez, már jó nagy lyuk kerekedik a gyomrunkban.

A Klamm elötti parkolóból visszafelé bandukolunk az aszfaltúton, hogy átkeljünk egy hídon a Johannesbach túlsó oldalára. Egy aránylag meredek kaptatón, de árnyékos erdőben sétálunk át a Dürrenberg gerincén és jobbra fordulunk az MTB útvonalra.

Egy széles erdészeti úton (amit a hegyi biciklisek is használnak) gyér fenyőerdő (Föhrenwald) mentén kaptatunk enyhe emelkedőn felfelé (fenti képek). A „Beim Roten Kreuz” (piros keresztnél = pirosat sajnos nem találok sehol, lenti kép) elnevezésű útkereszteződésben elhagyjuk az erdészeti utat és keskeny ösvényen folytatjuk. Később újra erdészeti útra érkezünk, majd a Lärbaumkreuznál északnak fordulva elhaladunk a Dürrenberg csúcsa alatt (haladó túrázók esetleg próbálkozhatnak a meghódításával) és egy lejtős szakaszon érkezünk Schrattenstein várroma tövébe.

Aki nem átall egy évszázadok óta omladozó várba besétálni és az ott található cudar kaptatókon felmászni a vár legmagasabb pontjába, az egy szép kilátással lesz megajándékozva (fenti kép). A vár becserkészése után ereszkednénk vissza Jánospatak völgyébe, de az egyenesen oda vezető turistaút olyan meredek, hogy túrabotjaink nélkül (nem hoztuk) inkább az egyszerűbb megoldásra szavazunk. Leereszkedünk tehát Schrattenbachba és nagy ívben érkezünk vissza a patak völgyébe.

Nyolc évvel ezelőtti látogatásom óta Schrattenbach felett mintha eljárt volna az idő vasfoga. A helyi kisvendéglő (Gasthaus zum Alten Schlossteich) évek óta bezárva. 2011-ben még volt itt egy nagy vadaspark is, őzikékékkel, szarvasokkal, aminek már csak a helye maradt meg. Ugyancsak hiányzik, mert kiszáradt a térképeken még berajzolt Alter Schlossteich tó is.

Cirka 10 perces aszfaltút-gyaloglás után beérkezünk Greith falucskába, ahol egy tábla végre a Johannesbachklammba terelget. A Greith fölé magasadó várhegy adja meg a vidék hangulatát (fenti kép).

A szurdok végében (mivel ellenkező irányból érkezünk) a hasonnevű vendégház hívogat, de mi még ellenállunk, mert a pihenés csak akkor jöhet, ha már a fő célpontunk is be lett cserkészve. Ez nem is tart sokáig, legfeljebb egy negyed óráig, mert máris érkezünk a szurdok szájába és lehuppanhatunk Pecherhittn teraszán.