A Duna szép kanyarulatairól és borvidékéről ismert Wachau szívében fekszik Dürnstein. Érdemes célpontja egy hirtelen gondolat nyomán kelt kiruccanásnak. Tudniillik a Wachau túratechnikai előnye, hogy az időjárás kedvezőbb alakulására jobbak az esélyek mint mondjuk a Schneebreg-Rax-Semmering vidékén. Ami az itteni hegyek jellegét és magasságát illeti, könnyen felveszik a versenyt a bécsi Kahlenber/Hermannskogel által nyújtottakkal, sőt ezeken túlmenően, helyenként kifejezetten sziklás/durva arculatot is tudnak mutatni.
![]() |
![]() |
![]()
|
10 óra előtt néhány perccel kezdjük meg aznapi körünket a Dürnstein alatti fizetős parkolóból (most nem kerüli el a figyelmem). Átvágunk Dürnstein óvárosán, amely gyakorlatilag egyetlen utcából, a Hauptstraßeból (Főutca) áll, ahol turisták népes csoportjai vadásznak emléktárgyakra és finom párlatokra a helyi butikokban.
A Vogelbergsteigen kaptatunk fel a Vogelbergre (fenti kép közepén), amiről annyit illik tudni, hogy számtalan kisebb-nagyobb szerpentinben kanyarog felfelé. Jellegében sziklás, meredek, helyenként keskeny traverzokkal. Közben néhány helyen pazar kilátást kínál a Dunára és az átellenben fekvő Dürnstein várromra (későbbi célpontunk).
A továbbiakban még egy drótkötéllel biztosított szakasz is belevegyül a turistaút kínálta repertoárba, amivel hangsúlyt kap az ösvény valóban alpesi jellege.
Fél tizenkettőre érkezünk a Fesslhütte tövébe, melynek napsütötte előterében megejtjük az esedékes ebédünket, amit a Wachau jellegzetes nyári kínálatával, egy adag sárgabarackos gombóccal zárunk.
Jó háromnegyed órás pihengetés után felmászunk még a Starhemberg kilátóba (12:20) majd megkezdjük az alászállást Dürnstein romvára irányában. A turistaút, a Vogelbergsteig viszonylatában jóval barátságosabb és tehát az ereszkedés is inkább erre javallott.
13:00 órakor érkezünk a jól látogatott várromhoz. Néhány perces kalandozás a vár egyes szintjei között, majd utána alig negyedóra alatt jutunk le, vissza Dürnsteinbe.