Én már korábban is megírtam, hogy a Mahdlgupf egy „báránybőrbe bújtatott farkas“, de ti, akik olyan sokat tartotok magatokról (akinek nem inge, ne vegye magára) és túlbecsülitek a képességeiteket, nem akarjátok elhinni hogy csak rendszeres, kemény edzéssel, jó kondícióban tartott test képes az ilyen (Mahdlgupf == Attersee Klettersteig) és ehhez hasonló kalandokkal megbirkózni.

A hegyi mentőszolgálat legutóbbi jelentése szerint az idén már 23 alkalommal kellett felkészületlen hegymászókat lehozni a ferratáról. És itt nem arról van szó, hogy ezek önhibájukon kívüli véletlenek áldozatai lennének. Nem! A szerencsétlen ballfácánok csak azt veszik észre, amit látni akarnak, hogy tudniillik a mászás nagyrészt B meg B/C kategóriás. Aztán elakadnak. Mert a drót 1200 méteren kanyarog kérlelhetetlenül felfelé és a D-re már nem futja az erőből.

Így járt az a 31 éves szlovák alpinista hölgy is, aki a mostani pénteken 19:30-kor kért segítséget a 140-es számon, mert begörcsölt a karja és már nem volt képes a Kletterstieg végéhez érni. Fejlámpája sem volt. De uram bocsá, mikor indult el, ha 19:30-kor még a drótokon csüngött? Egy 34 éves cseh hegymászónak – mondja a fenti hír – a mostani szombaton már az alsó negyedben elfogyott az ereje és helikopterrel kellet kimenteni.

Pedig ha figyelmesen olvasnák a beszámolókat (már azokat, amelyek nem narcisztikus stílusban a hősködés jegyében íródtak), következtetni lehet a nehézségekre. Jómagam évekkel ezelőtt ezt írtam, idézem „Privát véleményem szerint … a ferrata legfeljebb 60-70%-a papírforma szerinti, de legalább egyharmada eltér attól és kiérdemli a C/D-D besorolást. Ez persze nem rossz dolog, mert élvezetesebbé, fűszeresebbé teszi a mászást. Csak azért említem, mert a hozzáférhető információ alapján esetenként az arra nem felkészültek is nekivághatnak a báránynak, amiről aztán gyorsan kiderül, inkább farkas és nem biztos, hogy happy-end lesz a vége“.

Nos a rossz hír, hogy a köcsögöknek a jövőben mélyen a zsebükbe kell majd nyúlniuk mert a mentőszolgálatnak elege lett a dologból és a korábban még ingyenes rendőrségi helikopter bevetését is kifizettetik az áldozatokkal. Aki most úgy gondolja, hogy egy baleset-biztosítás, alpesi-egylet tagsági megvédi a költségektől, tévedhet, mert amennyiben az elszenvedett károkat egyértelműen hanyag magatartás okozza, a biztosító visszakozhat. A fent említett két eset is ilyen.

És még egy utózönge, amit már valószínűleg néhányszor megemlítettem, de nem árt megismételni. A hegyek igazságosak, az önmagukat túlbecsülőket kiveti és megleckéztetni. Sok esetben az életükkel fizetnek. A teljesen hétköznapi „business as usual” életben viszont az ilyenek hősködhetnek büntetlenül tovább. Sőt, teátrális készségeiknek köszönhetően felelős pozícióba juthatnak, mert mi sajnos egy olyan elvetemült kultúrában élünk, olyan szociális környezet áldozatai vagyunk, ahol a süket pofázás és a hasbeszélés van jutalmazva, nem a valós (emberi-természeti) értékek.