Mahdlgupf, a báránybőrbe bújtatott farkas


Az Attersee délkeleti csücskében épült tavaly egy vadiúj ferrata, ami a Mahdlgupfra (1261m) vezet, és amelyet az idei májusban szentelt fel a helyi plébános, miáltal is hivatalosan át lett adva a köznek. Mi sem természetesebb, hogy ezt én sem hagyhattam ki, és csak a megfelelő időjárási ablakra vártam, ami lehetővé teszi az Atterseere néző nyugati sziklafal magmászását.

 Mahdlgupfl_2D  Mahdlgupfl_3D
 Mahdlgupfl_Elev

Fenti nyomvonalam letölthető

 

A közzétett falrajz alapján (pl. bergsteigen.at) az egész nem igazán néz ki afféle karizomszaggatós kirándulásnak. Átlagosan B-B/C besorolású a várható nehézség, egyetlen kivételes D ponttal (Schokoladenüberhang = csoki áthajlás). Persze a 600m szintemelkedés az 1200m (!) hosszúra szabott mászás mindenképpen óvatosságra int és magáért beszél. Ezen felül, figyeld meg, a bergsteigen.at a fal megmászását csak hosszantartó száraz időjárás után javallja.

Hétfőn, még az embertelen szaharai eredetű forróság teljes kulminációja előtt sikerült meglátogtnom a Mahdelgupfelt. A meteorológia szerint a megelőző hétvégének száraznak kellett volna maradnia, tehát optimális körülményeket vártam. Ezzel szemben megtudom, hogy hétfőre virradóra fertelmes zivatar áztatta a vidéket. Na, bumm! Ezzel, gondolom, elbúcsúzhatok az optimális körülményektől. A fal nyugati fekvése miatt délelőtt mindenképpen árnyékos mászásra készültem, ami viszont kizárja annak lehetőségét, hogy a nap felszárítsa a terepet.

Nem marad más hátra, mint legalább az árnyéknak örülni. A Ferenc Jóska hőgutás tapasztalatai után egyáltalán nem kívántam egy forró katlanba beszállni. Az alternatíva, egy árnyékos, nedves, csúszós, sikamlós, sáros, nyálkás, maszatos ferrata. Ez azonnal nyilvánvaló válik, amint letérek az aszfaltútról a hegy lábánál a beszállóhoz vezető ösvényre. Minden csöpög, csurog és cuppog a nedvességtől. Egy idősebb házaspáron kívül még két fiatallal találkozom, így tehát én sem tágítok a lesz, aminek lennie kell alapon. A hétköznapnak tudható be, hogy nem kell ostromló seregek hordáival sem megküzdeni és a táv egészét stressz mentesen járhatom be anélkül, hogy bárki is utamat állná avagy a nyakamban lihegne.

Normál (száraz) esetben nem igazán szoktam B/C meg C nehézségű falon azon tanakodni, hogy miképpen jussak feljebb. Ha hirtelen nem találok mást, hát a csúszó-súrlódást kihasználva egyszerűen felgyalogolok. Nos, ez, emitten ez egyáltalán nem működik. Néhány ponton bizony analizálni és keresni kell a kicsúszásokat elkerülendő fogásokat. Ez esetenként dupla karizomerő bevetését vagy egyébként nem szembeötlő kitüremkedések fellelésével jár. Extra ráadás a morzsolódó, lazán ülő szikla. Néhány, egyébként alkalmasnak tűnő sziklafok teljesen használhatatlannak bizonyul, mert kőomlással fenyeget. Tudom, egyes nemzetek fiai ilyen csekélységekkel nem törődnek és utánam a vízözön jelszóval élve nem kifejezetten körültekintőek. Akik hébe-hóba bekukkantanak ide, tudják, miről beszélek. A fórumokat olvasva szinte egyöntetű a velük kapcsolatos egymástól független forrásból származó lesújtó tapasztalat (nem a magyarokról van szó). Egy ilyen helyen óvatosan kiszedegetem a falból és egy relatíve biztonságos lapos helyre helyezem át a bármely pillanatban alázúdulható kisebb-nagyobb köveket.

Pozitívumként lehet elkönyvelni az árnyékot. A nap sugarai csak a felső harmadban világítanak be, ott sem összefüggően, hanem minduntalan árnyékos részekkel szabdalva. Aki persze délután iramodik neki, az túlnyomórészt napos mászásra számítson.

Privát véleményem szerint a valóságban nem követi a papírformát a nehézség. Annyi bizonyos, hogy a csokoládé áthajláson kívül, még vagy kis tucatszor kényszerültem áthajláson átmászni, amit én minimum C/D-re, de több mint kétszer D-re értékelnék. Summa-summarum a ferrata legfeljebb 60-70%-a papírforma szerinti, de legalább egyharmada eltér attól és kiérdemli a C/D-D besorolást. Ez persze nem rossz dolog, mert élvezetesebbé, fűszeresebbé teszi a mászást. Csak azért említem, mert a hozzáférhető információ alapján esetenként az arra nem felkészültek is nekivághatnak a báránynak, amiről aztán gyorsan kiderül, inkább farkas és nem biztos, hogy happy-end lesz a vége.

Nem utolsó sorban a megfelelő kondíció szükségességéről sem szabad megfeledkezni. Ez akkor is egy nyomós feltétel, ha egyébként minden csontszáraz és szubjektíve véve a papírforma érvényesülve látszik. Aki a fent említett Ferenc Jóskára vágyik, annak mindenképpen ajánlanám Mahdlgupfot, úgy, mint előkészítő tréning.

View albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView albumView album

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s