A Gstatterboden az Enns bal partján, a Planspitze és a Buchstein csoport sziklafalai közé beszorult, keskeny, sík sáv. Itt található egyebek között a Gesäuseberge Nemzeti Park egyik központja, egy nagy parkoló és nem utolsó sorban a Gesäsue-Lodge vendégház. Itt töltöm a szombatról vasárnapra virradó éjszakát. Csendes, felhőtlen éj száll a vidékre és megtapasztalhatom, milyen az a koromsötét. Már régen nem láttam, ennyi sok csillagot ragyogni az égen. Tisztán kivehető a tejút is. Lenyűgöző! Csak ilyenkor érti meg az ember, hogy mit jelent a fényszennyezés. De, van-e olyan természeti érték, amit a mi kultúránk nem szennyez és nem pusztít rutinszerűen?

A táv (Gstatterboden, Kroisenalm, Hochscheibenalm, 648-as turistaút a Tamischbchturm déli oldalán, Tamischbachturm, Ennstalerhütte, Gstatterboden) 17.5 km, 1490 m szintemelkedés bruttó 7:50 óra alatt (nettó 6:00 óra)

A Gesäuse-Lodge a lenyugvó nap fényében. Balra fenn a Tamischbachturm.

A Lodgeval szemben a Planspitze vad sziklafalai

Vasárnap 7:00 órakor már vár a reggeli, így nincs akadálya, hogy 7:40-kor nekivágjak aznapi célomnak, a Tamischbachturmnak. A kiindulópontom ott helyben, a Gstatterbodenben.

A Tamischbachturm a Gesäuseberge legkönnyebb kétezrese. Technikailag szinte semmiféle igényt nem támaszt, de alábecsülni végzetes hiba lenne. Már a 10-20 méter híján összejött 1500 méteres szintemelkedés is magért beszél. Jellegében viszont inkább a fűvel borított Schneebergre emlékeztet, így tehát teljesen elüt a többi szilaj és kopár Gesäusebrge csúcstól. Persze kivételek azért itt is akadnak, mert mondjuk a Hochzinödl sem egy rettegett sziklabástya.

A Tamischbachturm a Hochzinödl tetejéről (2017-es ottjártamkor készült)

A feljutásnak több módozata is van. Kettő közülük jelölt turistaúton, a többi északról, jelöletlen, könnyebb-nehezebb mászóösvény. A standardút a legkönnyebb, a nyugati gerincen visz. Kissé fűszeresebb a déli oldalról történő megközelítés, mely egyértelműen a meredekebb. Ez utóbbit választom tehát, és majd a könnyebb nyugati úton fogok leereszkedni, hogy a szokásos déli pihenőmet az Ennstalerhütteben tölthessem.

A Gstatterbodenból keleti irányba indulok, majd hamarosan az időszakos Weißenbachl patak medrét keresztezem. Rövid szakaszon erdőben felfelé. Egy széles erdészeti úton folytatom egy kereszteződésig, ahol balra leválik a standardút. Én jobbra tartok a Kroisenalm és a Hochscheibenalm felé (fenti kép).

Ez a szakasz egyébként a hegyi biciklisek számára is nyitott. A kereszteződéstől mindössze 10 pernyire köszönt a Kroisenalm, mely bár kicsiny, de úgy látom, a gazda sokat ad az ide betérő vendégek jólétére (fenti képek).

Szemben, az út felett a Lugauer körvonalazódik

Visszapillantásban az Hochscheibenalmról a Großer Buchstein uralja a képet

Folytatom utam a Hochscheibenalmig (fenti képek), majd ezt követően még néhány percig a Hieflauba vezető erdészeti úton poroszkálok. Egy sárga útjelző táblákkal ellátott helyen kezdődik a túra követelményeket támasztó része (lenti kép – ott balra fel).

Előveszem a túrabotokot és kíváncsiságtól hajtva lendülök neki a kaptatóknak. Először fenyőerdőben keresgéli az utat a pirossal mindvégig jól jelzett ösvény. A sima barna, tűlevelek táplálta talajt hamarosan sziklás, meredeken felfelé törő lépcsőfokok váltják fel. Itt-ott a kéz segítsége is elkel.

A nagy “E”-betü a fán, nem tudom mi célt szolgál. Van még legaláb egy ilyen lejjebb is.

A kaptatás során nyert szintemelkedésre utal, hogy gyérülnek, el-eltünedeznek a fák, majd törpefenyős cserjés köszönt (fenti kép). Kezd kinyílni a táj, balról előbukkannak a Gesäusebrge nagy nyers hegyei, a Planspitze, a Hochstor, a Hochzinödl, a Lugauer, az Admonter Recihenstein/Sparafeld kettős csúcsa majd utolsónak a Großer Buchstein is (lenti képek).

Balról jobbra: Hochzinödl, Hochtor, Planspitze…

… Hochtor, Planspitze, Reichenstein, Sparafed, Riffel…

…Reichenstein, Sparafed, Riffel, Großer Buchstein, St. Gallener Spitze

Egyre magasabbra törve a törpefenyők is elmaradoznak. Újra sziklásabb a terep, minek következtében imitt-amott ismét akad dolga a kéznek is, de ezek a felszökések nem jelentenek komoly akadályt (lenti kép).

Pillantás Heiflau irányába, odalenn egy erőmű víztározója. A távolban a Hochschwab

Amikor előbukkan a csúcskereszt, még 100 m szinemelkedés jön

11:15-kor érkezem a csúcsra, azaz indulástól számítva 3:30 óra alatt. Ez egy teljes órával kevesebb mint azt az odalenn kitett táblák hirdetik. Vasárnap és kiváló túraidő lévén nagyobb csoportok érkeztét várnám a standardúton, de csak egy fiatal párocska ücsörög a kereszt alatt. Távcsővel pásztázzák a vidéket. A jelentős fátyolfelhősödés ellenére is jól érződik a nap langymelege. A szél csak itt-ott lebben hűsítőnek. Le lehet ülni a fűbe és majszolni valamit az otthonról hozott elemózsiából. Pont ilyen viszonyokat képzeltem el magamnak. Nagyon jól érzem magam, mert nincs az időjárás okozta kényszer (mint oly sok esetben) gyorsan elhagyni a szirteket.

A nem éppen rövid visszafelé vezető út miatt nem pihengethetek a végtelenségig. Az Ennstaerhütte is még egy jó órányira van, elindulok hát lefelé. Távolról egészen gyengédnek néz ki az út menete, de a valóságban azért megköveteli a lépésbiztonságot (lenti kép).

Lefelé, folyvást szemben a Großer Buchstein, a Kleiner Buchstien és köztük a St. Gallener Spitze.

A Hochzinödl (balról) és a Hochtor/Planspitze közti völgy az Ebersanger, oda visz fel a Wasserfallweg

12:30-kor aztán lehuppanhatok az Ensstalerhütte (fenti képek) szűrt napsütéstől kellemesen melengetett teraszán. Majdnem teltház van. Sokan csak idáig kapaszkodnak fel, hogy aztán hosszasan ücsörögjenek a kulináris örömeik felett. Papírforma szerint, odalentről, 3 óra az út idáig. Lefelé legalább 2:30.

Visszapillantásban az Ennstalerhütte

13:00 órakor kerekedem fel újra, hogy megkezdjem a kötelességszerű végső ereszkedést. Mert aki felkaptat magasra, vegye tudomásul, hogy onnan valahogy le is kell jönni (lenti kép).

Megjegyzendő, hogy a vendégház alatti ösvény az igényesebbek közül való. Jó meredek, kellemetlen sziklamorzsalékkal hintett szerpentinek dominálják az út felső szakaszát. Az alsó rész viszont már jóval szelídebb, legelőkön és széles erdészeti úton visz vissza a kiindulópontba. Ismét véget ért egy remek kör és bizonyosra vehető, hogy amennyiben csak rajtam múlik, nem utoljára jártam a Gesäusebergben.

A Gstatterboden, balról az Enns, a kép közepén a parkoló végében a Nemzeti Park Központ