A Reisalpera mentem már Kleinzellből, a Schneidergrabenon át, a Weißenbachalmon át, az Ebenwaldhöheről, a Hochstaffon át, Furthofból és a Traisner Hinterlam felől is, de még mindig maradt egy eleddig teljesen ismeretlen útvonal, mégpedig a Kumpfmühle fémjelezte kiindulási ponttal. Az elmúlt vasárnap, ezen az új útvonalon tettünk Attilával egy kiadós látogatást Tél-Apó, a tavaszi kikelettel még jócskán dacoló fagyos birodalmában.

Összesen minteyg 15 km-t mentünk, 980 m szintemelkedést gyöztünk le bruttó 5:30 óra alatt (nettó 4:30). Az útvonal: Kumpfmühle, Rumpel, Brennalm, Reisalpe délnyugati háta, Schutzhaus, Reisalpe északkelti háta, Alpnewald, Rumpel, Kumpfmühle

A „Kumpfmühle túra” különlegessége, hogy tán a legrövidebb, völgyből induló útvonal, amennyiben eltekintünk az Ebendwaldhöhetől, de az nem a völgyből indul. Kleinzell felől érkezve az út baloldalán, a Schwarzenbach patak partján lenne egy tágasabb térség parkolni, de az most egy szalaggal le van zárva. Hm! Nem tudni miért. Az autóinkat tehát az út jobb szélén állítjuk le, kicsit szűkös a hely de elmegy.

Odalenn annyira barnul minden, olyan távolink tűnik a tél, hogy a hótalpainkat az autóban hagyjuk. Ez mint később kiderül, annak ellenére sem okoz gondot, hogy feljebb, nem igazán számítunk vele, ugyancsak kövérke hótakaróra lelünk.

9:20-kor veselkedünk neki a bérceknek. Eleinte inkább a sarat és az elmúlt napok esőzései miatti ingoványokat kerülgetjük. Számottevő hó cirka egy órányi kaptatás után Rumpel (tanya), majd Brennalm térségében mutatkozik.

A Reisalpe délnyugati lankás hátára kiérve (10:45) aztán nyilvánvalóvá válik, hogy tél-tél és még egyszer is télben járunk. Nemcsak a fehérség, hanem az ujjaim gémberedése és a hegy fagyos lehelete is közvetítik az elemek tavaszellenes, védekező hadjárata erőfeszítéseit.

A távolban a Muckenkogel és Traisner Hinteralm

Itt-ott, a felhők mögül ki-kikandikáló napsütés támogatásával érkezünk a most sajnos bezárt menedékházhoz, majd a csupán csak egy ugrásra levő csúcskereszthez (11:40). A szürkehasú felhők és bágyadt nap játéka nyomán különleges, nem mindennapi hangulatú fotók készülhettek. Íme!

Déli elemózsiánkat a, jeges szél elől menekülve, a vendégház téli menedékébe visszahúzódva költjük el. A helyiséget már ismerem, volt szerencsém korábban is itt meghúzódnom. Azóta is ugyanolyan sötét lyuk, de ha odakünn tombolnak az elemek, jó szolgálatot tehet. Most ugyan tombolásról szó sincs, de nem visszautasítandó egy asztal nyújtotta komfort, amire a teát-termoszt ki lehet helyezni anélkül, hogy a szél felborítaná.

Winter-wonderland tessék!

A kép közepén a Hochstaff

Visszafelé (12:10) a hegy jóval meredekebb túloldalán ereszkedünk le. Na, itt aztán, egy északi oldalt meg nem hazudtolva, még több a hó. Még a Kleinzeller Hinteralm előtt rátérünk a Brennalmra visszavezető erdészeti útra. Itt jóval barátságosabb és főleg szélcsendes az idő.

A Göller komor felhők karéjában

Visszaérkezés a tavaszba

13:20-kor vagyunk a kereszteződésben, ahol elérjük délelőtti útvonalunkat. A továbbiakban gyorsan fogy a hó. Már az is eltűnőben, ami még érkezésünkkor fehérlett. 14:45-kor érkezünk vissza a Kumpfmühlehez. Egy nagyszerű kiruccanás végéjez érünk, mellyel méltóan elbúcsúztattuk az idei téli szezont. Jöhet a tavasz és a hegyi-biciklizések ideje.