Az új bringám felszentelése volt soron. Az időjárás ideális feltételeket biztosít. Napos, csendes, langymeleg tavasz. A levegő édes virágillattal telített. öröm mindne szippantás. Nem lehet megmaradni a négy fal között! A brigittenaui Schemmerlbrücke tövéből számítom az indulásom. Át az említett hídon, be Nußdorfba majd a Kahlenbergerstrassen, a szőlőskertek mentén a fel a Wildgrube árokba és ki a Sulzwiesere. Itt kifújom magam egy cseppet, csökkentem a pulzusom, mert csak most következnek a derekasnál derekasabb tüdő köptető-kaptatók.

A megtett táv (Nußdorf, Wildgrube, Sulzwiese, Hermannskogel, Schützengraben, Wiedlingbach, Kammersberg, Weidling, Kahlenberg, Nußdorf) 32.5 km, 1080 m szintemelkedés bruttó 3:30 óra (nettó 3:11 óra)

A továbbiakban Alsó-Ausztria és Bécs város határát képző hegygerincen a Jägerwiesere, majd beleadva apait-anyait, szinte már-már belerokkanva de sikerrel fel egészen a Hermannskogelre (542 m, Bécs legmagasabb csúcsa). Tehát juhé! Odafenn a Habsburgwarte tövében tartok egy hosszabbacska szünetet. Le is huppanok a kedvenc padomra és élvezem a napsütést. De még hosszú és kalandos út vár rám.

A változatosság kedvéért puha lefelé menetre állítom be a lökéscsillapítókat (naná, mert van ilyenem is). Leszáguldás után kiérek Döblingbe majd veszem utam a Schützengrabenon át, ami pedig a Hameau MTB-Trail szerves része. Meglep, de nagyon. Tudniillik eleddig száraz úton haladhattam, de itt először csak puhul alattam a talaj, majd hirtelen egy mocsáron kell átverekednem magam. Rövidke száraz szakasz után ismétlődnek a sáros, ingoványos részek. Helyenként le kell szállnom, mert vihar döntötte fák állják utamat. Később mély, időszakos kis patakok, csermelyek árkain át vezet az út, egy igazi élmény Singel-Trail. Mivel nem vagyok rá felkészülve, meg is illetődön, de hogy nem először jöttem erre, az is biztos.

Miután elfogy a Hameau-Trail, kiérek az aszfaltútra, mely Wiedlingbachon át terel (nem összekeverendő a nagyobb Weidlinggel) alig 500 méteres szakaszon. Egy kereszteződésben elhagyom az aszfaltot és a két, még most is újnak számító wiedlingbachi Trail (Fun-Line & Flow-Line) aljában vagyok. Az egyiket tavalyelőtt ki is próbáltam. Most is gondolkodom erősen, hogy vajon tegyek-e egy újabb kísérletet, de a jelen vírus krízis miatt elgondolni is rossz, hogy mi lenne, ha buknék, és mentőkre szorulnék. Maradok tehát eredeti tervem mentén, és széles erdészeti úton folytatom kemény kaptassál fel aznapi második csúcsomra a Kammersbergre.

Nem tudni hol lehet a lapos csúcs, de egyszer csak elkezd lejteni a terep és ki lehet engedni a gyeplőt, be Weidlingbe. Itt újra tanakodom, hogy vajon folytassam-e egyszerűen, erőlködés nélkül tovább, lefelé a Duna partjára avagy vállaljam a betervezett visszakaptatást a Bécs város határát képező hegygerincre. Úgy gondolom, legalább megnézem, miféle kaptatóról van szó, mert már egyszer jöttem ott lefelé, de már nem nagyon emlékszem a pontos viszonyokra.

Aztán meglep, hogy az előző emelkedőkhöz képest, ez inkább csak egy standard, középszerűi kihívás. Egy tábla útmutatása szerint „Shared-Path” lett, tehát mind bringások mind pedig túrázók használhatják. Korábban bicikliseknek itt tilos volt közlekedni, de a tiltás ellenére is annyian járták ezt az utat, hogy a hatóság kénytelen volt legalizálni a dolgot. Folytatom tehát fel a Kahlenbergre, immár ismerős „hazai” terepen mehet a száguldás vissza Nußdorfba.

Remek kis túrát sikerült ölsszehoznom tavaszi köszöntőnek, ami egyben bizonylat arra vonatkozólag, hogy a pumpám a mellkasomban még remekül bírja. Úgy legyen, ámen.