Magam sem gondoltam volna, hogy az új hardverem majd drámai változást fog eredményezni a hegybiciklis szokásaimban. Mint az a korábbi beszámolóimból kiderül, a merevvázas kiszerelésű bringával (XC == cross country) természetszerűleg is azokat az útvonalakat nyomtam, melyek ehhez illettek. Azaz, jószerével széles erdészeti utakon, részben még aszfalton is, ritkán ha egyáltalán igazi single-trailon.

Mióta váltottam (XT == cross trail), szinte vonzanak az erre szabott útvonalak, még ha csak zöldfülű szinten is. A célom mostanában tehát egy-egy trail, a technika gyakorlása, ritkábban a korábbról ismert klasszikus körutak. Ismétlés a tudás anyja, és van okom az örömre. A minap a Südtiroler-Trail volt újfent napirenden, kétszer egymás után, egyetlen komolyabb megtorpanással az alsó harmadban. Tudniillik ott, ahol a pálya optikája mindkétszer leszállni kényszerített. Minden a fejben dől el. Mindazonáltal, ha összevetem a legelső bejárásommal, akkor ég és föld a különbség. Van haladás, de van még kivasalni való is. Még dolgozom rajta.