Az elmúlt évek gyűjteményéből ollózom, amikor Péterrel megtervezzük soron következő túránkat. A Preinerwandsteig, immár harmadszor, egy kifejezett csemege, már annak, aki nem átall kezet emelni a sziklákra és biztosítás nélkül, de legfeljebb 1/1+ szinten nyers és meredek falak mentén mászni. Közben érdemes külön pillantást vetni a Bécsi-Alpok vidéke ismétlődő túráira, tudniillik ezek a kiemelten érdemesek. Az egykék, mert ilyenek is akadnak, bár lehetnek kalandosak és kihívóak, de valami oknál fogva mégiscsak alulmaradnak ha választásra, és kirostálásra kerül a sor.

A táv (Griesleiten, Bachinger Bründl, Preinerwandsteig, Preinerwand, Neue Seehütte, Bismarcksteig, Karl Ludwig-Haus, Schlangenweg, Waxriegelhaus, Griesleieten) 13.6 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 7:50 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Kis bonyodalom, hogy alig indulunk Griesleiten parkolójából (9:00), az út mentén egy narancssárga tiltás hirdeti, a Haidsteig és a Preinerwandsteig erdészeti munkák miatti lezártságát. Ez azért a túrázók társadalmának a kemény és arrogáns figyelmen kívül hagyása, hisz Griesleten gyakorlatilag csak eme két cél kiindulópontja.

A lezárás október 8.-ától érvényes, és tehát a pénteken, 9.-én még csak a kivágásra ítélt fákat jelölték be piros vonalkákkal. Mi ugyanis, sokadmagunkkal egyetemben, ignoráljuk a figyelmeztetést (vajon mi mást tehettünk volna?), és nekivágunk. A többség, mint általában, a Haidseg felé tart. Nem tudom, hogy a Bachingerbrüdlen túli Holzknechtseigen aztán voltak-e akadályok, mert mi a forrásnál (9:45 – fenti kép) jobbra letérünk a Preinerwandsteig felé és gond nélkül kiérünk az erdőhatár fölé (10:00).

Kívánni sem lehetne pompásabb őszi időt. Az eget helyenként vékony fátyolfelhők árnyékolják, de így is jól érződik a telelője felé tartó nap lassan-lassan fogyó ereje. Langymeleg van és majdnem szélcsend. Itt-ott lebben csak egy-egy hűvösebb fuvallat, de az is kellemesen érint.

Ferrata-szett esetleg gyerekeknek, vagy kezdőknek ugyan nem hátrány, de tapasztaltabbaknak nem szükséges. Feljebb A/B szinten futó drótkötelekre lehet lelni. Sisak viszont ajánlott. A jól követhető piros jelölések mentén mászunk. Eleinte kellemetlen morzsalékos kaptatón, majd későbbd folyamatosan javulnak a viszonyok. A sziklák jó fogást biztosítanak.

Az út kb. 2/3-án egy simább plató pihenésre invitál. Itt lehuppanunk és elmajszoljuk a magunkkal hozott tízórait. A továbbiakban a Preinerwand áthatolhatatlan függőleges falai alatt vezet az út, majd egy természet formálta sziklarésen nyílik lehetőség megközelíteni a felföld szélét, és kibukkanni egy nagy kőrakás mellett (11:30- fenti kép). A túra lényegi része után a Neue Seehütte a soron következő célpontunk, ahol megtörténik ama áhított elektrolitok pótlása (12:00 – lenti képek).

12:30-kor kerül sor a folyatásra, mely szinte magától kínálja magát, a Bismarcksteig képében (13:15). Ez is ferratának számít, de sehol nem nehezebb A/B szintnél, és tehát a B kategóriát sem éri. Akasztani itt sem szükségeltetik, de ez részemről nem tanács, nem ajánlás, csak puszta megállapítás. Sisak és kesztyű viszont melegen ajánlottak.

Alig háromnegyed óra alatt végzünk vele és utána még felkaptatunk a Karl Ludwig-Haushoz egy kis kávé-almáspite-szünetre. Vesztünkre. Bár a menedékház teraszán kellemesen lehetne ücsörögni, de sem kiszolgálás sem pedig önkiszolgálás nincs. A gazda kizárólag rettenetesen fontos törzsvendégeivel törődik, és rá sem hederít a frissen érkezőkre. Ezt más sorstársunkkal egyetemben megunjuk és zokon véve, dolgunk végezetlenül csendben távozunk.

A Waxriegelhausban újabb próbát teszünk (15:10), sikerrel. Kávé és almáspite minden bonyodalom nélkül érkezik. Közben élvezzük a bágyadó nap gyengéd nyaldosását. Elmúlik már fél négy (15:30), amikor felállunk, hogy nyugodt tempóban eljátszuk túránk záróakkordját, a végsö ereszkedést.