Immár nyolcadik éve hagyomány, hogy a túra-évet egy utolsó, a Göllerre tett látogatással zárjuk. Ilyenkor, karácsony és újév között lesni kell az alkalmas pillanatot rá. Merthogy majdnem 1800 m szint az mégiscsak 1800 m szint, ha tetszik ha nem, és ha lent szél, akkor fenn vihar. Ha lenn csak sihedernyi hó, akkor fenn majd bizonnyal meg is fulladhatsz benne. És valahány tél, annyiféle időjárási variáns, annyiféle viszony. Megunhatatlan!

A túra a Göller északi gerincén Gscheid/Kernhofból mindössze 8.6 km, 840 m szintemelkedés, bruttó 4:20 óra (nettó 3:25)

Első kipillantás a gerincről, jobbra a képben a sziklás Gippel

Az idén kedves négyesben vágunk neki ennek a nem túl hosszú záróakkordnak. Az időjárás-jelentés biztató. Kék ég, 8 órányi napsütéshez gyenge szél van kilátásban. Erre vártunk december 25.-től kezdve. A fagy ropogós. Némi tanakodás után a hótalpakat mégsem visszük. A völgyben van ugyan némi árválkodó vékonyka hóréteg, mutatóban. Errefelé az elmúlt napok sem hoztak rendkívüli hóáldást (nem úgy Ost-Tirolban és Karintiában, ahol viszont már most is 2-3 méteres takaró díszeleg).

A túra erdőben kezdi (9:50) majd cirka egy órás derekas kaptatás után kiérünk a hegy gerincére (10:50). A nap csodás odaadással mosolyog odafentről. Hó van rendesen, de az út olyan jól szét van taposva, hogy hótalpak nélkül is elboldogulunk. Aki viszont napokkal ezelőtt az első nyomvonalat meghúzta, annak bizton jól jöhetett az ilyesmi segédlet.

Célunkat időközben lenge pára felhők kezdik ellepni. Az ilyenekkel már van némi tapasztalatom. Még a jóhiszeműekbe belemerülve is kell néhány Celsius foknyi hőmérséklet csökkenéssel számolni. A gonoszkodó fajtákban meg felerősödő széllel. Most az előbbivel van dolgunk. Semmi komoly, de a csúcsra érve bizony érezhető, mennyire fagyaszt a gyengén lengő szél (11:30).

Érkezés a csúcsra

A távolban a táj felett őröködő Ötscher

A túloldalon A Gippel mögött a Schneeberg cukorkupolái bukkannak elő (közelítve lenn)

Fagy ide, lenge szellő oda, nedves gönceinket azért sikerül sárazra cserélni. A kilátást a párafelhő akadályozza, így látnivaló nélkül, az átöltözés után azonnal uzsgyizunk is lefelé. Ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, útba ejtjük a Gsengert, a Göller darabontját. Ott tudniillik általában kedvező körülmények nyílnak egy esedékes elemózsiaszünetre. És valóban, a sziklaszirtet beragyogja a nap, a déli szelet meg a jó 250 méterrel magasabb nagy testvér árnyékolja le (lenti képek).

A Gsengeren…

Uzsonnaszünet a Gsengeren. Kellemes!

Remek kis túra, mely minden várakozásunkat teljesítette! Köszönöm Cirminek, Philipnek és Péternek, hogy elkísérték. Ha majd már Attila is jöhet, tudni fogjuk, hogy valamelyest rendeződtek a dolgok. Mind nekik, mind olvasóimnak boldog, szabad, egészségben gazdag újesztendőt kívánok. Legyen veletek a mi szép világunkat Teremtő áldása.