Kevesen méltatják figyelemre a Windberg elő-csúcsát, a Kleine Winberget, amit én így hirtelenjében kereszteltem erre a névre. Térképen tudniillik csak egy jelentéktelen névtelen púp van feltüntetve a Michlbauer Hütte felett. Ahányszor itt jártam, mindig csak odázgattam ő jelentéktelensége meglátogatását, de ma ezt tűztem ki a fő célomul. Az útvonalam egy 2014-es variáns ismétlése.

A körút hossza (Lurgbauer in Altenberg/Rax, Lohmgraben, Balergraben, Schneealm, Kleiner Windberg, Großer Windberg, Michlbauer, Kutatschütte, Kohlebner, Knappensteig, Lurgbauer in Altenberg/Rax) cirka 13.4 km, 1130 m szintemelkedés, bruttó 6:20 óra (nettó 5:00 óra)

9:00 óra lehet, amikor elindulok Altenberg an der Rax kistelepülés szélén, a Lohmgraben (fenti képen) szájában fekvő parkolóból. Pompázatos nap elébe nézek. Minden vonatkozásban tökéletes túraidő vár rám. Felhőtlen kék ég, gyengéd légmozgás. Már eme vad és nyers kulissza látványa is örömmel tölt el. Pedig sajnos kicsit bicegek, itt-ott húzom a jobb lábam, mert utóbb is tán megerőltettem, de ezen a csodaszép kora őszi napon ki sem bírtam volna odahaza. A kör, amit választok is, ezért, inkább lazább paraméterekkel bír.

Cirka egy óra alatt érem el a Blarergraben felé tartó elágazást, mely egyben indítója a derekasabb, emelkedők sorozatának. További egy óra a plató elérése. Közben persze számtalan alaklommal van módom belegyönyörködni az átellenben kibontakozó sziklavilágba. Az kezdődő, fiatal ősz színei elvarázsolnak.

A fennsíkon nyaraló tehéncsordát már lehajtották a völgybe, csak pottyadékaik maradványai tanúskodnak itt eltöltött „szabadságukról”. Egyenesen áthágok a nagy mezőn, fel a két Windberg közti nyeregbe.

Nyújtogatom a nyakam, figyelem a feljutás lehetőségeit (fenti képen a kunyhó fölött az elsődleges célom). Oldalról törpefenyők áthághatatlan sávja díszeleg, de mi van az északi gerincen? Nos ahogy balra lekanyarodom a jelzett útról, látom, hogy ezen a részen szabad a pálya (lenti képen).

Pillantás odafenntről nugati irányba, a Hochschwab felé

A rendes (Nagy) Windberg a kicsiről vizslatva

A Hangyadomb és mögötte a Schneeberg

A Kis Windberg látványa, ahogy ereszkedem le a Nagyról

Sziklával megszórt füves hegyháton elég gyorsan és főleg minden gond nélkül fel is jutok a csúcsra (11:25). Egy igazi, kúp szerű füves orom (fenti képen). A nyugati szél belém kap. Nem igazán hideg, csak kellemetlenül lökdös. Nem is maradok hát odafenn sokáig, alászállok és folytatom a rendes, a Nagy Windbergre (11:40).

A túlsó, azaz az északi oldalon szállok alá, majd a Michlbauerhütte felé veszem az irányt. Nagy zenebona hallatszik onnan, feltehetően ma, egy rezesbanda szórakoztatja a vendégeket (12:00). Valóban (fenti képek). Itt pihenek is egy sort, míg játszanak a fúvósok. Igazi idilli Alm.

A Schneealpenhaus visszapillantásban

Szemben a Lohmgraben túloldalán maga a Lohmstein

Kelletlenül állok tovább, hogy befejezzem a megkezdett körömet. A Kutatschütte felé veszem az irányt, majd a Knappensteigen érkezem vissza a Lohmgrabenbe. A végére már jócskán sajog a lábam, de úgy érzem akkor is megérte a mai napon kibújni az odúból.