A múltkor, amikor Angikával jártunk a Kontrussteigen, szemembe ötlött egy módfelett érdekes letérő, a Raxenmäuersteig felé. Vajon mi fán terem? Hogy lehet az, hogy én ezt a jelzett turistaösvényt még nem ismerem? 12 év kalandozásai után, még van egy mászókás útvonal, mely áttöri a Rax falait, és nekem nem mond semmit. Nosza, a mai napon felderítek, és célom megismerkedni eme titokzatos Raxenmäersteig rejtelmeivel. Ezen felül van egy további, számomra ismeretlen ösvény, a Heukuppe északi oldalán. Nosza, azt is bevesszük a mai pakliba.

A megtett táv (Preiner Gscheid, Reißtalersteig, Kontrussteig, Raxenmäersteig, Karl-Ludwig-Haus, Heukuppe északi oldala, Ochsenhalteweg, Habsburghaus, Wiener-Alpenbogenweg, Törl, Schlangenweg, Preiner Gscheid) 16 km, 1160 m szintemlekedés bruttó 7:10 óra alatt (nettó 5:10 óra)

Mint az már lenni szokott, nem sokkal 9:00 óra előtt vágom magam haptákba, hogy nekilendüljek Prenier Gescheidből. Szokatlanul nagy a tülekedés a parkolóban. Mintha fél Ausztria jusztból is ide tolongana. De ahogy bandukolok felfelé a Reißtalersteigen, úgy csitul a népek zsivaja. Mígnem, teljes magány és egyedüllét szakad rám. A Kontrussteigen hamarosan elérem ama kiszemelt letérőt (10:00, fenti kép), és gyermekded örömmel kezdem meg a teljesen ismeretlen turistaút felfedezését.

Hamarosan kitárulkozik a táj (fenti képek) és csak győzöm kattogtatni a fényképezőgépemet a csodás, egyre inkább színesedő, őszi kulissza láttán. Ezzel számolva, ma a nagyobb felbontású és valaivel súlyosabb Fujit hozom, de utólag is megérte. Szeretem a színvilágát.

Visszapillantás a Raxenmäersteig végéböl

A mindvégig jól követhető, kékkel jelzett Raxenmäersteig eleinte tétován keresgéli magának a felfelé vezető utat, majd a függőleges falak tövébe érve jobbra fordul, harántol, mielőtt eléri azt a tulajdonképpeni pontot, ahol 1- és A szinten átlendül az előtte tornyosuló akadályon (10:43). A mászás nem nehéz, élvezetes és sajnos rövid. Alig 10 perc elteltével már elérem Karl Katner-Steig vonalát, amelybe a Raxenmäersteig torkollik. Még némi tüdőköptető kaptató, és máris a platón vagyok (11:00).

Egy szokatlan rápillantás a Predigstuhlara

Odaát a Schneealpe és markáns képviselöje a Hangyadomb (Amaißbichl)

A Karl Ludwig-Haust messziről elkerülöm és folytatom a Heukuppe csúcsa felé. Azaz csak folytatnám, mert a kiszemelt, újfent ismeretlen turistaútra térek le jobbra (fenti képek), mely a Heukuppe északi oldalára terelget. Talán 100 m szintemelkedés híján visz el a csúcs alatt, ami önmagában nem vonz annyira, hisz télben-nyárban már rengetegszer köszöntöttük egymást.

Cirka egy órás, gyengén emelkedő baktatással érkezem a Heukuppe túlsó, nyugati oldalára, ahol utam találkozik az Ochsenhaltweggel, mely észak-déli irányban fut a Habsburgház felé. Először lejt, át a Grasbodenalmon, majd tovább lefelé a Bärenlochsteig felé vezető elágazásig (12:20, fenti kép). Itt ismét kaptatósba fogja az út szalagja, hogy elérje a 200 méter szinttel feljebb lévő Habsburgházat (12:45).

Szokásos déli pihenőm után, immár nem marad más hátra, mint a rendes, széles gyalogúton (fenti képek) visszasétálni a Törl néven ismert nyeregbe, amely egyúttal a Schlangenweget is indítja (14:45). Számtalan szerpentines kanyar után kibukkanok a Waxriegelhaus felől érkező erdészeti útra, majd szinte pontosan 16:00 órakor visszaérkezem reggeli kiindulópontomba.