Egy déli irányba néző ösvényt nézek ki magunknak így őszre, tudniillik ilyenkor, októberben már a nap minden csepp sugarát érdemes befogni. A bergfex előző napi jóslata értelmében szép, csendes, napsütésben gazdag időben reménykedünk Attilával. Aztán kissé ködösre és főleg pedig jó frissre sikeredik az idő boszorkánykonyhája tálalása. A nap a végsőkig küzd a völgyből felszálló páratengerek támadása ellenében, minek következtében csak délutánra nyer csatát, és kiderül.

A táv (Griesleiten, Preinerwandsteig, Wiener Alpenbogen, Bismarcksteig Verlängerung, Waxriegelsteig, Wiener Alpenbogen, Griesleiten) cirka 11 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 6:50 óra alatt (nettó 4:50 óra)

Tán 5-10 perccel múlhat 9:00 óra, amikor felkerekedünk Griesleitenből. Utunk egészen a Bachingerbründelig azonos a Haidsteig felé vezetővel. A forrás előtt pár méterrel van egy jobbra húzó leágazás, ami a Preinerwandsteigre terelget (10:00; fenti képek). Nos, még eme elágazáson túl is durva ködben kaptatunk felfelé, ami pedig kissé nyomasztja a lelkemet.

De íme, a törpefenyős környezetet elérve, foszlányokba szakadozik a köd, és néha olyannyira kitisztul, hogy szépen be lehet látni a Preinerwandot áttörő utunk fonalát. Juhé! Örvendezek.

Az első kisebb „mászós” akadály elött elcsomagoljuk a túrabotokat és sisakot veszünk, ami ugyan nem kötelező, de függőleges falak tövében nyilván hasznos biztonsági kellék (fenti képek).

Közben többször is beborít a párafelhő, hogy a következő percben a semmibe vesszen. Az út jól követhető, csak a piros jeleket kell szem elött tartani. Egy gerincen (A/B) drótkötél segítené a mászást, de jobb mellőzni és inkább szép szikla-fogódzókat keresni, ami így sem haladja meg az 1-es szintet.

Hamarosan elérjük a Preinerwand felső szegélye alatti falakat. Itt egy traverz visz jobbra, részben öreg vasnittekkel biztosítva, majd egy hasadékon át vezet ki a platóra (11:30).

Odafenn gyenge, de vacogtató fuvallatok uralkodnak. A csúcsokon és sziklapárkányokon frissen hullott hó nyomai fehérlenek. Átöltözünk, az átizzadt trikókat szárazra cseréljük. Némi pihenő után jöhet a szinte kötelezö csúcskereszt-látogatás, ahol éppen Robert Rosenkranz és Hervis-túra csapatába botlunk. 

Folytatjuk a még most is árválkodó Neue Sehütte felé (fenti képek sorozata). A régi haszonbérlője átköltözött a Pottschacherhüttébe, az új meg nem hajlandó átvenni, amíg bizonyos technikai jellegű hibák nincsenek kiküszöbölve.

A Wiener Alpenbogen névre keresztelt úton kaptatunk ismét felfelé, majd a Bismarcksteig meghosszabbításán érjük el a Waxriegelsteiget. Innentől kezdve aztán már csak lefelé visz a turistaút (fenti képek), egészen a Waxriegehausig, majd onnan tovább a jól ismert széles úton vissza Griesleitenbe.

Hát, ismét egy vidám, minden ízében remekbe sikeredett kiruccanás volt ez a mai. A párafelhő reggeli ijesztgetése csak mint hozzávaló fűszer tette érdekesebbé, szokatlanabbá a látványt, a panorámát.