A Hoher Hengstet nem biztos, hogy a Novembergraton át lehet a legkönnyebben elérni, de mint szokatlan variáns megteszi. Philipp már ugyan megismerkedett a Schneeberggel, de még sem a Hengsten nem járt, sem pedig a Novembergrat rejtelmeit nem ismeri. Cirminek egyik sem újdonság, de így a kettőt kombinálva, még sem ő sem jómagam nem kóstoltuk.

A megtett táv (Schneebergdörfl, Schneidergraben, Nördlicher Grafensteig, Sitzstatt, Novembergrat, Damböckhaus, Waxriegel, Elisabethkirchlein, Baumgartner, Adolf Kögler-Hütte, Hoher Hengst, Schneebergdörfl) 16.8 km, 1340 m szintemelkedés bruttó 7:20 óra alatt (nettó 5:30 óra)

Remek őszi idő van kilátásban. Fagyos a reggel, de felhőtlen kék az ég. Egyetlen dologban fogunk valamicskét a tervezésben mellé. Az októberi hegyek árnyéka elkísér egészen a Grafensteigig, de még azon túl is egy darabon. Schneebergdörflből szedelődzködünk fel úgy, hogy már fél kilenckor úton vagyunk. A nap beragyogja a hegyeket, csak mi cammogunk fázósan a rideg Schneidergraben mélyén. Szokatlan élmény, hogy még a megerőltető, afféle tüdő köptető kaptatóra járatott üzemi testhőmérséklet sem képes áthidalni a csontig ható hideget.

9:42-kor elérjük a Grafensteig vonalát, és jobbra fordulunk. Cirka 10 perce elteltével pedig érkezünk a Novembergrat felé tartó leágazáshoz. Itt szusszanunk egy keveset. Valóban csak egy kurta-farkányit, mert elvárásainkat meghazudtolva a feljáróval szembeni Sitzstatt (fenti kép) sziklaszirtet sem ragyogja még be a nap. Nosza, akkor rugaszkodjunk neki. Túrabotokra szükség nincs, mivelhogy a kezeknek lesz itt dolguk bőven mással.

A mászás élvezetes, sehol nem nehezebb az egyszerű, egyes szintnél. Az előttünk felbukkanó tornyokat általában jobbról ki lehet kerülni, már amennyiben valakinek nem fűlne a foga sziklákkal parolázni. Ez az a bizonyos mászóka, ahol valaki, szürke festékkel átkente a valamikor jól rikító piros jeleket. Itt-ott továbbra is lehet ilyeneket látni, de a legtöbb jelzés emilyen álcát kapott. Teljesen el nem tűntek és céljukat be is töltik, csak hát jobban oda kell figyelni rájuk.

11:15-re elérjük a napsütötte platót (fenti kép). Gyengéd, de határozottan hideg szellő dudorász odafenn. A nap kedvesen nyaldosó sugarai sikertelenül próbálnak melengetni. Útba ejtjük a Damböckhaust, majd egyenesen fel a Waxriegelre (12:00). Ezután leereszkedünk az Elizabethkirchleinhez és folytatjuk Baumgertner felé (13:05). A téli álmára készülő természet színei lenyűgöznek. Van olyan ősz, hogy hiába várom az aranyló napsugarak sziporkázását, csak felhő és eső heteken át, most meg hétről-hétre szebbénél szebb motívumokat sikerül begyűjteném.

A Miesaltalon át vezető szokásos leereszkedés helyett az Adolf Kögler-Hütte felé vesszük az irányt, hogy a Hengst déli gerincén feltornázzuk magunkat a szelíd, domb szerű csúcsára (13:40). Egy teljesen új variáns mentén, a hegy nyugati oldalába vágott erdészeti úton jövünk le a völgybe. Remek kis összeállítás volt, Cirmi ötlete. Köszönöm nektek gyerekek, hogy elkísértetek és remek útitársaim voltatok.