Kell nekünk még tél? Nem igazán, de ha magasabbra mászunk, akkor még ott találjuk. Fátyolfelhős, de egyébként napos és kissé szeles idő ígérkezik. Maradjunk csak lejjebb, nehogy megint harcba keveredjünk a túlerőben lévő fuvallatokkal. A Türnizi-Alpok vidékén már régen jártam, a cirka 1200 méter fölé alig-alig kiemelkedő csúcsaival éppen megfelelőnek látszik.

A megtett táv (Steinparztal, Gschwendthütte, Linsberg, Paulmauaer, Starkhöhe, Zdarskyhütte, Starkhöhe, Grabenalm, Linsberg, Gschwendthütte, Steinparztal) 14 km, 1070 m szintemelekdés bruttó 6:10 óra alatt (nettó 5:10 óra)

A Hohenberg területén lévő Steinparztalból indulunk, ami egy mély árok. Ott relatíve védettek vagyunk a szélrohamokkal szemben. Lenne pedig tudniillik még két más út is (Stadelbergkamm, illetve Kiensteinberg-Wiesberg), az árkot jobbról és balról határoló hegygerinceken.

Negyed tíz lehet amikor nekivágunk. Ami a szeleket illeti, nem tévedünk. Az árokban menetelve nincs jelentősebb légáram, de az erdő hangos sóhajtásaiból ítélve feljebb jócskán cibálhat. Alul hónak egyelőre nyoma sincs, csak később, úgy 700 m szinten szaladunk bele hirtelen a télbe. Egyik pillanatról a másikra, szinte átmenet nélkül kifehéredik alattunk az erdészeti út meg a minket körülölelő táj.

Érkezés a Gschwendthütte alá

A hó állaga kemény, fagyos, testünk súlyát jól elbírja, hótalpakra szükség nincs. Nem is hoztunk, mert pont ilyesmire számítottunk. Tudniillik már régen havazott, és az olvadásokkal tarkított éjszakai fagyok pont ilyenné formálják át a porhót. A hó eme különleges, agg halmazállapotára mondja a német, hogy „harsch”, aminek, egy az egyben, nincs magyar megfelelője .

Az egykori síterep parkolója feletti erdészeti út egy szakaszon már majdnem teljesen hómentes, a továbbiakban viszont, a Gschwendthütte feletti részen, a Linsbergig még jó vastag hóréteg fedi a mezőt. A szél, bár itt-ott kellemetlenül lökdös, de várakozásaink alatt marad, ami kedvünkre van. Helyenként még el is csitul és olyankor érződik a nap ereje is.

A csodálatos havas Göller közelítésben

A Linsbergről lefelé jövet van egy kellemetlen, fagyos, jeges hóval borított harántolós rész, ami jó odafigyelést kíván. A szakasz nem hosszú, egy a gerincen utunkat álló, nehezen megmászható sziklaszirtet kerül. Érkezünk a Grabenalm szintjére, egy nyeregbe és még egy utolsó nekiveselkedéssel bevesszük aznapi fő célunkat, a Paulmauer kilátásban, panorámában páratlanul szép csúcsát (lenti képek). A hegy nyugati oldalán, alattunk irdatlan mélység, vagy százméretes függőleges fal, innen a név: Pál-falak.

Hóban bukdácsolva lefelé ereszkedünk, hogy a Grabenalm túlsó oldalára érkezzünk le. Tovább folytatjuk a Starkhöhen, meg még két más mezőn és ligeten át a Zdarszkyhüttebe. A kunyhó annak ellenére is jól látogatott, hogy ez idáig egy lélekkel sem találkoztunk. A vendégek többsége minden bizonnyal a jóval rövidebb, St. Aegyd felöli úton érkezik ide fel és nyilván kellemesebb a vendégház melege, mint szelekkel megküzdve felkaptatni a Pál-falak szirtre.

Szemben a Paulmauer gyengéd dombja, amit visszafelé kikerülünk

A távolban a Traisner Hinteralm a Muckenkogellal

Déli ebédünket elköltve, visszaküzdjük magunkat a köztes kiemelkedésre, a Starkhöhere, majd át a mély hóval fedett Grabenalmon (fenti kép). Időközben melegebb lett, és tehát a reggel még fagyos hó kásatengerré alakul. Na, még fel a Linsberge, mivelhogy kikerülni nem lehet, úgyszintén a háklis traverzet sem. Nos, onnantól már csak lefelé visz az út.

Odaát a kép közepén a Türnitzer Höger

Itt letelepszünk erre a remek kis padra

A Gschwendthütte tövében tanakodunk egy kicsit, hogy betérjünk-e még egy kávéra, de jól el vagyunk látva teával, kekszekkel és egy napos pad (fenti képen) is hívogat lehuppanásra, így kihagyjuk a kunyhó kínálta élvezeteket. Közben még a szél is teljesen elcsitul, kellemes üldögélni a napon. Miután elmajszolom almámat, megittuk termoszaink tartalmát, még cirka háromnegyed óra ereszkedés a steparztalbéli parkolóig.