A Knofeleben egy lapos mező a Krummbachstein alatt, ahol a 2011-ben a lángok martalékává vált, egykori, Friedrich Haller Haus helyén, ma egy modern menedékház áll, remek konyhával, nagyszerű környezetben. Angikával ma ezt célozzuk meg. Schneedörflből indulva, a nevezetes és vadregényes Eng szurdokon át, cirka két és fél óra alatt érkezünk fel a platóra.

A megtett táv (Schneedörfl, Eng, Mitterberggraben, Knofeleben és vissza Schneedörflbe) cirka 10.5 km, 680 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 4:00 óra)

Itt indul a Mariensteig (fenti és lenti kép)

Talán már a korábbi beszámolókban elmondtam, hogy az elmúlt századokban itt intenzív fakitermelés volt folyamatban. Az Engen át, speciell erre a célra épített csúszdán (a németben ún. Riess) csúsztatták le a kivágott törzseket a völgybe. Az eredetinek még itt-ott fellelhető egy-egy teljesen elkorhadt darabkája, de dolgos kezek, a régi mintájára szerkesztettek ide egy szakasznyi afféle igazinak látszó modellt, eredeti méretben.

Nos, ahogy így a szép árnyékos szurdokban felfelé kaptatunk, megdöbbenek, hogy ez a szép kis modell, amit mindannyiszor le is fotóztam eltűnt (fenti képen már nincs). Elbontották, nincs többé. A betyárját! Vajon miért? Aztán ahogy poroszkálunk tovább, ott ahol az út villában szétválik, a Riess egy csodaszép új darabja köszönt minket. Tehát újraépítették, áthelyezve ide, a kereszteződésbe  (lenti képen).

A szurdokban az árnyékos út kifejezetten kánikulai alkalmakra való

Feltételezem szerint, talán azért lett az új hely, mert korábban, az elmúlt években többször is láttam sziklaomlás nyomait a régi fakonstrukción. Durva sebeket. Előbb-utóbb felaprította volna a kőzápor. Másfelől viszont, ha ott valóban ilyen gyakori a kőomlás veszélye, akkor mi, túrázók, nem vagyunk kitéve efféle veszélyeknek? Nos, amíg az áthajló sziklafal alatt maradunk, a kitaposott úton, addig talán védett az ösvény.

A fa törzsén szent Simon, a favágók védőszentje a fűrésszel. A bibliai hagyomány szerint Jézus testvére volt.

Háromnegyed tizenkettő lehet, mire megérkezünk. Le is huppanunk a szép, napos teraszon és átadjuk magunkat kulináris örömeinknek. Jó egy órás ebédszünet után indulunk vissza. Az utolsó legmeredekebb szakaszt egy kisebbfajta áthidaló kerülővel kiiktatjuk.

Lefelé az áthajló sziklafal alatt. Jobbra, kijjebb a Riess régi helye