A lábam gyengélkedése miatt csak egy rövid túrára vállalkozom. Ez annyit jelent, hogy a táv ne lépje túl a 10 km határt, de legyen egy kis éle is. Már csak abból a meggondolásból is, mert most Cirmi is elkísér, és akkor nem lehet csak afféle kis langyos útvonalat választani.
 |
 |
|
|
|
A Preiner Gscheidböl induló túrák megfelelnek a szempontjainknak. Lehet rövidre, de magasra fogni. A Karl Kantner Steiget már ismerjük, de a Raxenmäersteighez még Cirminek nem volt szerencséje. Nos akkor az egyiken másszunk fel, a másikon meg le.
Nem sietünk korai indulással, hisz a táv ez említett okokból nem hosszú. Tíz óra lehet tán, amikor belevágunk. Az idő kellemes, itt-ott támad némi aljas szél, de egészében véve nem zavaró, sőt a napsütés miatt még kellemes is a hűtő hatása. Nagyjából egy óra alatt érjük el a Karl Kantner beszállóját (fenti képek). Alig fél óra alatt végzünk vele és 11:40-kor már fenn vagyunk a platón.
A szokásos, kissé már egyhangú, de kötelező Heukuppe-csúcsostrom következik. 12:15-re fel is érünk. Odafenn bele-bele mar a képbe egy-egy széllöket, de egészében véve semmi különös. A legutóbbi alkalommal, mikor Attilával itt jártunk, jóval erőteljesebben fuvolázott.
13:00 órára máris helyet foglalhatunk a Karl Ludwigház kerthelységében.
Cirka félórás ebédszünetünk után az említett Raxenmäersteig van porondon. Egy jó meredek, drótkötéllel is biztosított szakasz után teljesen beszelídül a terep. Az ösvény a Kontrussteigbe torkollik (14:25), majd onnan lazán vissza Preiner Gscheidbe.
Sztefano-Space 