Munkatársammal Olivérrel indulunk egy nagyobbacska lélegzetű túrára a stájer Rax felföldjére. A dolog különlegessége Olivér számára, hogy ő inkább csak ritkán vetődik errefelé, a Heukuppen sem járt még és számára, az általam mára menüként bekészített útvonalak is, újdonságok.

A megtett táv (Preiner Gscheid, Gretchensteig, Heukuppe, Grasbodenalm, Habsburghaus, Karl Ludwighaus, Raxenmäersteig, Preiner Gscheid) cirka 16 km, 1250 m szintemelkedés bruttó 7:45 óra alatt (nettó 5:30 óra)

Preiner Gscheidböl rajtolunk, először a Gretchensteig megismerése céljából. Ilyenkor ősszel, amikor a nap sugarai kincset érnek, érdemes a déli falak felől megközelíteni a platót. Az északi, Höllentalból kiinduló, árnyékosabb turistautak meg nagy meleg nyár idején ajánlottak.

Ma, speciel, teljes áldását adná a napocska a kirándulásunkra, hacsak nem otrombáskodna némi ártalmatlan, de itt-ott mégis zavaró fátyolfelhő-függöny. Délelőtt még élénk szél hűtögeti kedélyeinket, de dél, délután felé haladva ereje csökken, mígnem a végén teljesen elhal.

A Heukuppet elérve lehet választani. Vagy tovább állunk tervünk szerint a Habsburgházhoz, avagy rövid úton a Karl Ludwig esetleges érintésével alá is szállhatunk. Olivérnek tetszik a móka, és hát maradunk az eredeti tervnél.

Először gyengéden ereszkedünk a téli álomra szenderült Grasbodenalmon és az ott található Franzbauerhütten át (fenti képek), majd úgy 1570 m szinten elérjük a plató-út legmélyebb pontját. Tudniillik azt a kereszteződést, a hol a Bärenlochon át vezető Klettersteig útvonala kibukkan.

A továbbiakban ismét kaptatás jön bőre szabott 200 m szintemelkedés formájában. Az útjelző táblákon megadott idő-távokkal megegyezően, dél után egy órakor érjük el Habsburgházat. Sajnos, az ott évek óta rendszeres kínálatban levő csapolt Edelweiß sörnek, legnagyobb sajnálatunkra, csak hűlt helyét lelejük. A gazda szerint azért, mert már a télre készülnek. Egy másik segédkező ifjú szerint viszont még november 20.-ig lesznek nyitva. Na, de mindegy, üveges Gösser is megteszi.

A teraszon végülis enyhe lebbenésé csitul a szél és a napnak is akad annyi ereje, hogy fátylak ide, vagy fátylak oda, érezni lehet nyaldosó melegét. Jó félórás pihenőnk után tovább állunk a Karl Ludwigház felé. Aztán hirtelen döntés értelmében még oda is benézünk. Látható és érzékelhető a különbség a két vendégház látogatottsága között. Míg a ceperhad a Schlangenwegen tartja folyamatos ostrom alatt a Karl Ludwigot, addig a Habsburgházig csak gyéren vetődnek a keményebb fából faragottak.

Miután tehát tiszteletünket tettük eme kunyhóban is, meghányjuk vetjük a legalkalmasabb lejutás útvonalát. A ma, autópályává vedlett Schlangenwegen semmi kedvünk lökdösődni a tömegekkel. Jó választás a Raxenmäuersteig. Arra, egy lélek nem sok, annyi sem vetődik. Legalábbis nem, amíg mi ott ereszkedünk szépen lassan. Igaz itt-ott, főleg a felsőbb régiókban, bele kell kapaszkodni a drótkötél biztosításba, de később teljesen szelídül a terep.

Remek és viszonylag hosszú túra. Örülök, hogy Olivérnek is tetszett. Az utóbbi időben nyűgölődő lábam is jól viselkedett. Igaz nem vagyok tünetmentesen, de sokkal jobban bírtam a kilométereket, mint arra számítanom lehetett